Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában
A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában Kandidátusi értekezés tézisei I. Kutatási feladatok, előzmények A mindennapi táplálékul szolgáló növényi és állati eredetű nyersanyagok felhalmozásának, raktározásának az igénye szinte egyidős az emberrel. A régészeti kutatások adatai az őskortól kezdve tükrözik az embernek azt a törekvését, hogy a természettől elragadott javakat, éppen annak szeszélvessége, kiszámíthatatlansága miatt, vagy a vegetáció ciklusváltásait felismerve, tartósan raktározza. Az ókori civilizációk tudatosan törekedtek az alapvető élelmiszerek felhalmozására, hiszen a készletek nagysága népek, birodalmak sorsát dönthette el. A tárolás fontossága akkor nőtt meg, amikor az ember a javakat újratermeléssel, munkaereje befektetésével igyekezett elsajátítani a természettől. A gabonaneműek raktározásának, tartós felhalmozásának a megoldása pedig a paraszttársadalmakban vált halaszthatatlan feladattá, hiszen a parasztok munkájának egyik legfontosabb eredményéről volt szó, amely nemcsak táplálkozásuknak volt az alapja és ezáltal munkaerejük újratermelésének nélkülözhetetlen eszköze. A feudalizmus korában a gabona szolgált a termény- majd pénz járadékok alapjául, és a gabonatermelés hozamának növelésével remélhette a jobbágy, hogy termelőeszközeit, felszerelési tárgyait és fogyasztásijavait fejlesztheti. Az árutermelésre való áttérés idején pedig jobbára a gabona biztosította azt az alapot, amelyre építve létrejöhettek az árutermelésre berendezkedett parasztüzemek. Az európai parasztok gazdaságaiban megtermelt és felhalmozott javak tárolásának, raktározásának a kérdése sohasem volt a kutatások középpontjában. Az anyagi kultúra számos jelensége, mint a hagyományos termelés eszközei és munkafolyamatai, a település, a hajlék és a lakás, továbbá az öltözködés kérdései, majd a parasztok igényeit kielégítő kézműiparok mindig és minden országban jobban vonzották azokat a kutatókat, akik a parasztok anyagi kultúráját, illetőleg annak egyes elemeit kívánták feltárni. A tárolás kérdéseiről, a gabona raktározásának problémáiról számos építészeti monográfia nyújt kitűnő ismereteket, elsősorban skandináv, balti, orosz, német, svájci területekről, azonban a gabonatárolás valamennyi módozatát elemző és összefoglaló mű eddig nem született az európai kutatásokban. A mintegy száz évre visszatekintő rendszeres magyar néprajzi vizsgálatok sem a raktározás kérdéseit tekintették elsődleges feladatuknak. A korai kutatások általában megelégedtek azzal, hogy az építmények leírásakor utaljanak egy-egy tárolóépületre, vagy egy-egy edényre, mely élelmiszer alapanyagok, félkész vagy kész táplálékok, esetleg takarmányok elhelyezésére és megőrzésére szolgált. Több adatközlés ősi, vagy ősinek vélt tárolási gyakorlatról számol be, más - ma már forrásértékű - leírás a nép135
