Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A gabonás vermek problematikájához
Ugyanebben az időszakban bontakozik ki, elsősorban a meg nem hódolt területeken, a jobbágy robotmunkára épülő földesúri és városi majorságok árutermelő tevékenysége.Ezek az üzemek a jobbágygazdaságok technikai színvonalán működtek, munkásai jobbágyok voltak. Nem csodálkozhatunk tehát, ha - a szérűn gyakran több éven át asztagban tartott szálas gabonán kívül - a kicsépelt gabonakészleteket jobbára veremben raktározták el. Az ebből a korból származó történeti adatok és útleírások nagyszámú és gyakran igen nagy méretű veremre derítettek fényt,-' 7 amelyet jobbágyok készítettek a megszokott technológiával. Kisebb mennyiség tárolására természetesen ezekben az üzemekben is alkalmazták a különféle tárolóedényeket (láda, has, hordó, kád) és a különálló gabonás épületeket is. Voltaképpen tehát éppen ellentétes irányú folyamat zajlott le, mint amit IKVAI N. feltételez, nem „az egykori 'nagyüzemi' vermelési módok kerültek át paraszti gyakorlatba"-'", hanem a parasztgazdaságok felhalmozott tapasztalatait érvényesítették a földesúri üzemekben. A következő probléma, amit meg kell vizsgálnunk, a gabonás vermek térbeli elterjedése a magyar nyelvterületen a XVIII-XIX. században. Az általa ismert adatokat IKVAI N. térképre helyezte, itt azonban feltüntette a nem paraszti használatú vermeket is.-' 9 Több helyütt hangsúlyozta tanulmányában, hogy A. gabonás vermek alkalmazása nagyobb területre terjedhetett ki, csak a források feltáratlansága miatt szűkül be az elterjedés képe. Nos, a XVIII-XIX. században alkalmazott gabonás vermekről magunk is térképet készítettünk (1. a térképmellékletet). Itt azonban csak azokat az adatokat tüntettük fel, amelyek a gabonás vermek rendszeres paraszti használatára utalnak. Felvittük a térképre az IKVAI N. tanulmánya óta előkerült adatokat is. Kihagytuk viszont azokat a forrásokat, amelyek csak általánosító, helyhez nem kötött megjegyzéseket tartalmaznak. Úgy véljük, hogy így térképünk reálisabb képet fest a paraszti használatú vermek elterjedéséről. A két térkép összevetéséből az derül ki, hogy az általunk készített térkép a gabonás vermek paraszti használatát valamivel szűkebb területen vetíti elénk. Feltűnő, hogy a gabonás verem teljesen ismeretlen, legalábbis az ábrázolt időszakban a Dunántúl nagy részén, nagyjából a Sopron-Tihany—Szekszárd vonaltól nyugatra és délre. Ezen a területen, főleg Baranya, Somogy és Zala megyében, terepgyűjtéseink alkalmával gondosan nyomoztuk a gabona föld alatti tárolását, azonban sem az emlékezetben nem találtuk nyomát, sem a terepen verem nyomok nem bukkantak elő. Ugyancsak hiába nyomoztunk a vermek után az Ormánságban, ezért itt a gabonás vermeket KISS G. közlése ellenére 3" ismeretlennek kell tekintenünk. Ugyancsak nem általánosítottuk JANKÓ J. megjegyzését 3 1 a Balaton környékére. Inkább az a valószínű, a konkrét adatok is erre mutatnak, hogy a gahonás verem csak a tó észak-keleti részén volt használatos. 26. E témára, vonatkozóan vö. PACH Zs. R 1948.; uő. 1951.; uő. 1952.; MAKKAI L. 1957.. nő. 1968.; MAKSAYE 1958.; N. KISS I. I960.; ZIMÁNYI V 1962.; uő. 1968. munkáit. 27. A teljesség igénye nélkül: GERŐ L. 1955. 347.; KARÁCSONY I. 1904. 373.; KOMORÓCZYGy. 1932. 64.; MAKKAI L. 1954. több helyen; SZÁDECZKY li. 1911. 67.; JÁRMAI E. 1930. 12.; SZAMOTA I. 1891. 304-305.; (Ugyanezt az adatot közli: BÁTKYZs. 1926. 33.) TAKÁTS S. 1915-17. III. 302-304.; MAKSAYE 1959. 308.; BIRKÁS G. 1932. 14.; SCHRÄM E 1968. 669-670.; SZÉKELY Gy. 1961. 313. 28. IKVAI N. 1966. 361. E feltételezését saját maga cáfolja meg. uo. 370. 29. Uo. 373. A térkép adattára: 371-375. 30. OrmSz. 62. 31. JANKÓ J. 1902. 216,247. 115
