Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

VII Dél-Dunántúl - VII-12 Drávacsehi lakóház

A drávacsehi ház lakói mind tősgyökeres ormánsági református családok leszármazottai, legtöbbjük Csehiben és a szomszédos Drávapalkonyán született. A házassági kapcsolatok természetesen következnek a saját közösségen belüli párválasztás ormánsági szokásából. helyiségben tartózkodott, mert csak ezt a szobát fűtötték. A régies, festett tálasfogas*, az 1845ből származó, virágozott ágy és a híres ormánsági szökröny (ácsolt ruhás láda) az idős asszonyok bútorai voltak. Az ifjú házasok, a 19 éves Kovács Pál és felesége, a 17 éves Tóth Julianna az első szobában aludtak. Itt álltak a kor divatjának megfelelő, polgári hatást tükröző bútorok. Velük élt még Tóth Julianna özvegy édesapja, ő azonban az istállóban aludt, hogy az állatokat őrizhesse. • Sütőharang A kemence tetején lévő sütőharang lepényfélék sütésére alkalmas, cserépből készített búra, tetején füllel. Használata előtt a kemence tetején vagy a határban a földön tüzet raktak, a parázs elkotrása után a sütésre előkészített tésztát az átforrósodott felületre helyezték, majd a sütőharanggal leborították. Balkáni eredetű tárgy, ami a bunyevácoknál*, szerbeknél, horvátoknál és a románoknál is előfordult. 149