Sári Zsolt: Gazdálkodás - Életmód - Polgárosodás (1920-2002) A tradíció és a modernizáció muraszemenyei példái (Szentendre, 2010)
I. ELŐKÉPEK - A településről
Mindhárom falu eredetileg egy utcás település, fésűs beépítettséggel. A telkek nagysága és szélessége azonban a domborzathoz, a környező patakokhoz igazodik. A falvak, hasonlóan sok zalai településhez középkori eredetűek és szinte folyamatosan lakottak. A település - Szemenye- első írásos említése 1248ból származik, amikor Hahót Mihály kolostort alapít a ferences rend számára, valamint Szűz Mária tiszteletére templomot építtet. 1322-ben már a Szent Márton tiszteletére épített plébánia temploma is áll. A település az alsólendvai Bánffy család birtoka volt 1379-től I. Lajos király adományként. 1556-ban az akkori birtokos Bánffy László a kolostort várrá alakítja át, amely a török elleni harcokban is szerepet kap 2 8. A vár nem volt más, mint a ferences kolostor palánkfallal körbevett épülete, amely Kanizsa eleste után is, egészen az 1620-as évekbeli feladásáig magyar kézben maradt 2 9. A település 1578-tól a töröknek adózott 3 0. A település 1644-ig marad a Bánffyak birtoka, ezt követően a Nádasdy család birtoka, majd a kincstáré lesz. 1790-től pedig egészen a 20. század közepéig az Esterházyak alsólendvai uradalmának része. A szájhagyomány is megőrizte egy 18. századi hatalmas árvíznek az emlékét. A Mura áttörte a korabeli gátakat és a településre zúduló hatalmas árvíz két részre vágta a falut. Ettől az időszaktól találkozunk Alsó- és Felsőszemenye említésével. A faluról a 17-18. század folyamán több levéltári anyagban is részletesebben olvashatunk. Itt néhány olyan tényezőre hívom fel a figyelmet, amely témámmal kapcsolatban adalékokat nyújthat. A 17-19. századi adatok, a gazdasági életre vonatkozó feljegyzések körül írják azt a tradíciót, hagyományt, amely a 20. századig elkísérte a települést, meghatározta gazdálkodását, kapcsolatrendszerét. 28 Élénken él emlékezetükben a török idők sok harca, mint mesélik a törököket, s később az illéreket egyaránt gyakran maguk után csalták a mocsárba és ott veszejtették el őket. Ma is ismerik, s a földrajzi nevek őrzik a szemenyei vár helyét. 29 Vándor L. 2000. 91. 30 1663-ból származik az utolsó töröknek fizetett adóösszeírás, amely szerint a mezővárosi rangú település (Szemenie) a következő szolgáltatásokkal tartozott: a Contractus szerinti adó: 120 Ft. A szultánnak: 45 Ft. „a fumis". A kanizsai basának: 9 Ft. 9 köböl liszt 8 veder bor 15 pint vaj 30 tyúk 20 szekér 10 napra, különböző munkákra. ZML. U. et C. 33/9 24
