Sári Zsolt: Gazdálkodás - Életmód - Polgárosodás (1920-2002) A tradíció és a modernizáció muraszemenyei példái (Szentendre, 2010)

I. ELŐKÉPEK - Bevezetés

A tradicionális közösség mezőgazdasági termelésének társadalmi vizsgálata során azokat a kulturális folyamatokat kívánom bemutatni, amelyekkel feltárhatom a parasztpolgárosodás viszonyrendszerét. A disszertáció szerkezetének kialakítása során is komoly dilemmákkal szembesültem. Több lehetőség is rendelkezésemre állt -megismerve a témához kötődő néprajzi, szociológiai és történeti munkákat-, amelyek közül számomra a következő struktúra volt használható, kialakítható. Az első nagy fejezetben a paraszti gazdálkodás üzemszervezeti kérdéseit, a mezőgazdasági termelés stratégiáit és a gazdálkodók mentalitását vizsgálom négy idősíkban: a két világháború közötti időszakban, a koalíciós évek során (194548), a szocializmus különböző korszakaiban, valamint a rendszerváltást követő években. A második fejezetben az életmód változásainak külső és belső okait, a különböző egyéni és közösségi túlélési stratégiákat mutatom be. A kiemelt témák a közösséget leginkább átalakító makrostrukturális tényezőket mutatják be - a trianoni határ kialakítása, az olajipar megjelenése, a szocialista gazdaságpolitika, a privatizáció-, valamint a megváltozott életkörülményeket, ennek tárgyi és mentális jellegzetességeit. A témakörök közötti válogatás, hasznosítás, valamint az értelmezés és leírás kapcsán minden felelősség engem terhel, vállalva a szelektálás, a szubjektivitás minden ódiumát. A harmadik fejezetben a paraszti polgárosodás történetét vizsgálom. A parasztpolgárosodás kapcsán kiemelten foglalkozom a paraszti társadalom átalakulásával, a tradicionális parasztság eltűnésének okaival, az átalakulás során létrejövő új rétegek státuszjegyeivel. Köszönettel tartozom dr. Szabó László professzor úrnak, aki nemcsak témavezetőként segítette munkámat, hanem egyetemi oktatóként elindított, majd rövid ideig kollégaként is ösztönzött a téma vizsgálatában, formálta látásmódomat, még akkor is, ha sokszor másként láttuk az egyes kérdéseket, problémákat. Ugyancsak köszönettel tartozom dr. Cseri Miklósnak a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójának és dr. Bereczki Ibolya főigazgató-helyettes asszonynak, akik minden lehetőséget biztosítottak számomra, hogy disszertációm elkészítésére tudjak koncentrálni. Köszönetemet fejezem ki dr. Szilágyi Miklósnak és dr. Kemecsi Lajosnak, akik opponensei voltak doktori disszertációmnak, és dr. Bali Jánosnak, aki e kötetet lektorálta. Nagy segítséget jelentett e több éves munka során, hogy múzeumi kollégáim tanácsaikkal, a kutatásokban való részvételükkel álltak mellettem. Köszö12