Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Cseri Miklós–Sári Zsolt: A 20. század falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi épületegyüttese

A rurális társadalom időfelhasználása megváltozik a téeszesítéssel. A saját föld meglétéig sokkal inkább a különböző munkatevékenységek, mint az órák, a dátumok szabályozták a mindennapi életet. A mai értelemben használatos szabadidő nem létezett. A szórakozás, kikapcsolódás sok esetben összefonódott a munkaalkalmakkal (szüret, fonó stb.). A téeszek megjelenésével meghatározott órákban mérik a munkát, így a felszabaduló idő kitöltésére új tevékenységeket iktatnak be, mind a felnőttek, mind a gyermekek, és éles határ húzódik a szabadidős tevékenységek és a munka között. A falun kívül adódó munkalehetőségek csökkentették a családnak, mint termelői egységnek a jelentőségét. A család szerkezete is megváltozik. Amíg a család saját földdel rendelkezik a gyermek is nagyon fontos munkaerő, részt vesz a mezőgazdasági munkákban és az állattartásban egyaránt. A közösségi munkaalkalmak a gyermekek számára játékalkalmakat is jelentenek. Az addig természetesnek tartott gyermekmunka megszűnik, ahol van háztáji, ott természetesen továbbra is ki kell vennie részét a feladatokból az ifjabb generációnak is, de mivel ez nem minden gyermekre vonatkozik, ezért már nem természetes, hanem inkább kötelesség. A nők munkába állása következtében nagyobb szerepet kap az intézményesített nevelés: a hagyományos férfi-női munkák megszűnése. Az óvodai nevelésnek köszönhetően a kisfiúk is átveszik a hagyományos paraszti társadalom női tevékenységeihez tartozó munkákat. A saját föld elvesztése után a paraszti réteg a pénzfeleslegét nagyobb lakóházak építésébe fektette be, így kialakulnak a gyermekszobák. A magánszféra megjelenése, és a korcsoporttal töltött kevesebb idő a közösségi játékok háttérbe szorítását eredményezte. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy a paraszti háztartásban fellelhető tárgyak száma és fajtájának száma is növekszik, így megjelennek a vásárolt gyermekjátékok is. A faluszerkezet átalakulása következtében nem mozoghatnak olyan szabadon a gyermekek, ez is hozzájárult a közösségi játékok háttérbe szorulásának. A hagyományos paraszti társadalom fennállásáig a gyermekekre, mint fontos munkaerőre is számítottak, felnevelése sok költséggel járt, de gazdaságilag is hasznos volt. Az életmód megváltozásával, és a nyugati minták átvételével természetesen gyermek helyzete is megváltozott. A paraszti társadalom szigorú szabályi fellazultak. A gyermek feltétlen engedelmességgel tartozott szüleinek, idősebb rokonainak. Ha átlépte a határokat szigorúan fenyítették, a tudomására hozták a szabályokat. Ezeken a határokon kívül viszont sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett. Sokkal inkább felnőttként kezelték. Ennek megvolt a megfelelő háttere is, hiszen a falu egy átlátható közösséget alkotott (együtt töltötték mindennapjaikat), ahol mindenki ismert mindenkit, számon tartották gyermekeket felnőtteket egyaránt. A gyermek az óvodai nevelésnek, az állandó felügyeletnek köszönhetően sokkal önállótlanabb, védtelenebb lett. így sokkal jobban óvják mindentől, sokkal később és kisebb mértékben önállósodik. Egyre több mindent a gyermek akarata alapján csinálnak. A gyermek vált a család központjává, az ő igényei irányítják a családot egyre több és fontosabb döntésben (autóvásárlás, lakóhely megválasztása). A gyermekkor meghosszabbodik, a felnőtt státuszának az elérése más dolgokhoz kapcsolódik, ami a változás időszakában nagyon fontossá válik a fiatalok számára (személyi, érettségi vagy ballagás). 13