Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden

fürdette. A kamrában kezdetben nem volt semmilyen bútor; a szemes terményt, krumplit tárolták itt, illetve néhány eszközt, pl. a mosó- és a sütőteknőt. A befőttek, savanyúságok helye nem itt, hanem a konyhában a stelázsin és a kredenc tetején volt. Később vejük, Pánczél Gergely a kamrából és mosófülkéből egy külön helyiséget alakított ki, ahol a velük együtt lakó anyósa aludt. Később a lányuk gyerekszobája lett, most Gergő bácsi alszik itt. Sárikéknál a kamra mindvégig megmaradt az eredeti funkciójában. Ma itt van elhelyezve Sárik József konyhaszekrénye, amit már felesége halála után vett. A telepeken sokan kicserélték az udvarra nyíló nyílászárókat és háromszárnyas TÜZEP-i ablakokat, illetve ajtót állítottak be - főleg a lezárt tornácra. így történt ez mind a két ház esetében, de a ház eredeti ablakaihoz nem nyúltak. A tetőszerkezetet is volt, aki megváltoztatta, esetleg úgy, hogy az épület-toldással kialakult új formához igazították. A padlás mind a két család esetében a használaton kívüli tárgyak tároló helye volt és az ma is. A ház újonnan fehérre volt meszelve kívül-belül. Zakar József felesége a beköltözés után több rétegen még kimeszelte - nem fehérre - a szobát és sablonok segítségével, többszínű mintákkal dekorálta a falat. Ezt a lánya is eltanulta és ezzel pénzt is keresett, mert eljárt más házakhoz is „kifesteni". Később persze már festőt bíztak meg és hengereztettek is. Ma már egyszínűek a falak. A tisztaság és rend előírás is volt a Szövetkezet részéről. „.. .csak hogy rendbe tartani a lakást. Észtet kikötötték. Elejibe kijöttek minden évben és megnézték, hogy néz ki a lakás. Kívül-belül. Mink - hogy mondjam - szegények voltunk, mert nagyon szegények voltunk, de az én anyám az mindég takarított\ meg megcsinálta... mindent. [...] Újra bemeszelt kívül-belül. Ilyen nem volt egy se - azt mondták, mikor kijöttek - ilyen tisztasági..] Nem mentek sehova se. Volt, mikor orvosi vizit is volt. Jöttek orvosi vizitre is, és aztán itt pakolták le holmijukat. Az orvos is meg a nővér is. Úgy mentek osztán a többi helyre. Hát volt olyan hely, pl. itt előttünk a második... Tóthéknak a házuk. Hát ottan is sok gyerek volt, és csak egy varok volt a konyhában, meg csikó sporhelt, egy asztal. Kész, ennyi volt az egész. [...] Szalmát vittek be és akkor a szobában el volt terítve. Még a feje alá is szalmából csináltak | párnát - Gy. S.], hogy magasabb legyen. Ott feküdtek sorba a gyerekek. Asztat megnézték mindig. [A mi házunk] ki volt emelve abból a szempontból, hogy rend volt mindég. Akármilyen szegény volt az ember; de rend volt. " „[Szociális gondozó] nem járt ki, mert... az a szent igazság, hogy mindég volt olyan gyerek, akit be köllött vinni a zöld keresztbe. [...]. Es akkor azok látták, hogy hogy és mint. Volt egy alkalommal f.f Jiogy a Tóthéknál tetűt találtak és akkor jött valami kocsi, és akkor beledobáltak valami rongyokat és úgy fertőtlenítették. Sárik Julianna szülei is hasonlóan maguk festették sablonnal a szoba falát. Itt a fal ma is hengerelt mintás. A házak gerendás mennyezetét festetlenül adták át a tulajdonosoknak, akik később mosható olajfestékkel kenték azt le - mindkét bemutatott házban. A házat minden család teljesen üresen, bútorozatlanul kapta. Mind a két család hozta magával az addigi bútorait. Zakaréknál: „Ami volt az anyámnak. Az a régebbi szekrénye volt neki... kettő, sublótja volt. Akkor (igyunk nekünk volt, egyforma ágyunk. Éjjeli szekrénye is volt az 78. Zakor Erzsébet közlése. 79