Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden

Zakar Erzsébeték konyhája a fürdőszobával (GYURA Sándor felvétele) A legtöbb házban a leghamarabb végrehajtott módosítás a hálófülkék közfalainak kivétele volt. Sárik Julianna ennek okát a következőképpen fogalmazta meg: „Két-három év múlva körülbelül... mert emlékszem rá, hogy az oszlop, ahogy így volt, a kályha oda volt téve. Kis öntött sparhertunk volt - sose felejtem et - oszt oda volt téve amellé. Azon főzött anyácskám. A kémény oda volt vezetve. Az volta legelső, amit nem jónak találtak, és aztat kivették onnan. Mert nem is jól nézett úgy ki. Nekem személy szerint úgy nézett ki, mint egy hombár. Na... most ide a búzát teszik, oda meg az árpát. Amikor apácskánk kivette a közfalat, mindjárt szobává vált. Mert akkor szoba formája volt neki. Mert úgy gondolták, hogy valamelyik fülke a gyerekeké, a másik fülke meg a szülőké... Vagy nem is tudom, hogy képzelték elH" A tervezők szándéka szerint ide a szövetkezet által adott emeletes ágyak kerültek volna, hogy a sok gyermek nemek szerint elkülönülve elférjen.

7

6 A Zakar család is kapott egy ilyen ágyat, de ez ma már nincs meg. A hálófülkék azonban még megvannak. Berendezésük is jelzi, hogy külön lakrészeket képeznek a szobában. Ugyanakkor az egyik fülkébe állított ágy és a gerendára akasztott függöny - kis túlzással - egy baldachinos ágyra emlékeztet. Jelentős változtatás volt a tornác beépítése, amely a zárt helyiségek számát növelte, illetve védett a széltől. Zakaréknál kamrát és előszobát alakítottak itt ki. Az elvesztett tornácot azért pótolták egy fedett terasszal. Sárikéknál konyhára és előszobára választották ketté a tornácot. Mivel az oszlopnál keskenyebb téglával falazták be azt, belül látszik az oszlopok fele és az ugyancsak befalazott tornácbejárat boltíve. (Ez 75. Sárik Julianna közlése. 76. TÓTH Kálmán Géza 1943. 3-4. 77