Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden
betonalap nélküli sár- vagy vályogfalú házak aránya volt a legnagyobb, és ez a szám 1910 óta folyamatosan emelkedett. Ezek közül is a külterületen a XI. kerület emelkedik ki. 1 7 Kádár Antal városi főmérnök jelentése szerint a magas talajvíz és laza talaj miatt költséges korszerű alapozást sajnos elspórolták az építtetők. Az ONCSA-törvény is nagy hangsúlyt helyezett a száraz, egészséges házak építésére. A főmérnök úgy vélte, hogy „a jövő lakásépítési politikáját olyan irányba kellene terelni, hogy a sok rosszul épülő és kevés ideig tartó ócska épület helyett jó megalapozású, több emeletes, egészséges munkásbérházakat kellene létesíteni, esetleg a budapesti öröklakások mintájára. A város amúgy is olyan aránytalanul nagy kiterjedésű már is, hogy további szétterpeszt é se semmiféle tekintetben nem kívánatos. Valóban, a belvízhelyzet súlyos volt. Az újságok sorra számoltak be tavasszal a hóolvadás és árvíz következtében összedőlt vagy megrongálódott házak sokaságáról. 1 9 A város és a kormányzat segélyei nem oldották meg, csak töredékesen a problémákat. Ez az építőiparosoknak munkát adott, de az építkezéseket több dolog akadályozta. A város egyetlen téglagyára nem győzte teljesíteni a megrendeléseket, a vidékről hozatott tégla pedig a szállítás költsége miatt drága volt. A hadigazdálkodás egyre szigorúbb bevezetésével az anyaghiány okozott egyre nagyobb gondot az újjáépítéseknél és az új házak építésénél. 2 0 Az egyre fokozódó lakáshiánynak az anyaghiány mellett oka volt az is, hogy a nagyon magas volt házadó és a lakbérek kötöttek voltak. A város demográfiai helyzetének valamint a lakáshelyzet összefüggéséről álljon itt egy újságcikk-részlet: „Nagyfokú elvándorlási folyamat indult meg városunkból, aminek látszólagos következménye az, hogy lakások szabadulnak fel. Ez azonban csak látszat, mert amennyien elköltöztek, mint ipari és kereskedelmi munkások a fővárosba és más ipari gócpontokba, helyettük éppen annyian jöttek. Gondoljunk arra, hogy pl. ma mennyivel több tiszti és tiszthelyettesi lakásról kell gondoskodni a városnak, mint pl. három esztendővel ezelőtt. A külterületről is igen sokan a városba költözködtek. A megélhetést a városfalai közt találják meg azok a családok, amelyek ezelőtt 6-8 esztendővel még állandóan, télen és nyáron egyaránt külterületen dolgoztak. Szaporodott az önálló egzisztenciák száma. A házasságkötések száma esztendőrőlesztendőre emelkedik. Új családok keletkeznek, s ezek az új családok a szülői hajlékon kívül, önálló életet akarnak élni. Városunkban a házasságkötések száma, és ennek következtében a gyermekáldás is fokozatosan és örvendetesen emelkedik. Ha a lakásviszonyok jobbak volnának, e téren még nagyobb volna a fejlődés. Az igények növekednek, ami csak egy tizeddel is ezelőtt még megfelelő lakás volt, ma már a legnagyobb szükség esetén felel csak meg ugyanannak a családnak. Az épületek elhasználódásával nem jár együtt a fokozatos utánpótlás, az utánépítkezés. " n 17. MSK. 1932. 108-181. 18. FML NkO V 73-b, 4759/1941. A városi főmérnök adatközlése, amit az Országos Szociális Felügyelőség kért be a várostól 1943 októberében. 19. Ceglédi Függetlenség, 1940 április 211.; 1941. február 25. 20. Ceglédi Hírlap, 1941. szeptember 13., 2.; Ceglédi Függetlenség 1941 március 9., 3. 21. Ceglédi Hírlap, 1943. december 11., 2.: Néhány őszinte szó napjainkban kérdéseiről - a lakásínség okairól. 57
