Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata
Egy másik példát mutat az erdőhorváti építkezések vizsgálata. Az 1950-es évek végére az ország iparosítási programja miatt egyre nagyobb számban válnak az egykor a mezőgazdaságban dolgozó falusiak gyári munkássá. A városi, ipari munka és az ezzel járó kétlaki életmód hatása többek között az építkezéseken is tetten érhető. 3 7 Az 1960-as évek elején már központi tervrajzok alapján építettek lakóházakat. Ezeknek a típusoknak a közös tulajdonsága volt a szilárd alapozás a kő- és a vályogfal keveredése, a kőlábazat kialakítása, és a nyeregtető. A hagyományos lakóházak a század első felében rendszerint még döngölt földpadlóval készültek, a szobákban megjelent a hajópadló is. A II. világháború utáni lakóházaknál a szoba hajópadlóval, a konyha cementes simítással épült. Több lakóház - már a tervek alapján is - két ütemben épült meg: szoba-konyha alaprajzi kiosztással, majd konyha-kamra bővítéssel szoba-szoba-konvha-kamra beosztásúvá vált. Az elektromos áram 1963-ban került bevezetésre a településen, a vizet pedig az 1980-as évek elején vezették be, ekkor került kialakításra a legtöbb helyen a fürdőszoba. A felmért lakóházak között tipikusnak tekinthető, és itt bemutatott lakóház tulajdonosa az erdőgazdaságnál, majd az ötvenes évek második felétől Budapesten dolgozott, hetente ingázott a lakóhelye és a munkahelye között. A lakóház első egysége 1963-64-ben épült, míg a második egységet négy évvel később építették. Ezután bővítették a házat tornáccal, majd azt is beépítették „verandának", és lett előszoba. „A telket vettük meg először, aztán felépítettük a szoba-konyhát, a mostani kisszoba vót a konyha... egy év alatt a szoba-konyha épült meg, ahogy az erőnk engedte, mert 5000 Ft-ot kaptunk a tolcsvai banktól. Ebbe a szoba-konyhába laktunk négy évig, utána építettük ezt a részt, konyhát, kamrát, így lett az első konyhából szoba. Aztán itt a kamrából leválasztottuk fallal, így lett fürdőszoba. Csak azután lett még tornác, majd azt is beépítettem verendának, az lett az előszoba. " 37. Különös hangsúllyal jelenik meg ez a tendencia az elmaradottabb régiókban, ahol az iparosodás korábban nem ismert lehetőségeket jelentett. A dél-zalai szénhidrogén-bányászat az aprófalvas települések lakóinak életmódjában okozott erőteljes modernizációs folyamatokat. Ennek példáját tapasztaltuk Muraszemenyén, ahol a zalai olajipar megjelenése már az 1940-es évek elején hatással volt a falura. Az olajipar a falu különböző paraszti rétegei számára jelentett változtatási lehetőségeket. Az olajiparból származó béreket a korábbi életmód fenntartására, javítására használták fel a hagyományos értékek alapján. A plusz jövedelmet egyrészt a saját gazdaság növelésére (földterület, állat, munkaeszköz vásárlás), valamint bizonyos reprezentáció: új ház építése, ruházkodás-, növelésére használták fel. Ennek ellenére azonban a korábbi életvitel átalakítását követelte meg az egész családtól. A korábbi életmód bizonyos elemeit feladták: ez elsősorban a summáskodás és a napszám volt. Ezen munkák feladásával idő, energia és munkaerő szabadult fel, amelyeket a saját gazdaság munkája és az ipari munka kettőssége átalakítva kötött újra le. Általában a családfő vállalta az olajipari munkát, ezzel a családon belüli munkamegosztás is alapjaiban változott meg. Mivel a család férfi tagja vállalta az ipari munkát és dolgozott három műszakban, így ő a saját gazdaságban végzett munkáját ehhez igazítva végezte. Korábban generációk közötti munkamegosztás jellemezte ezeket a családokat is, hiszen a summásmunkára mindig az egy generációhoz tartozók mentek el egy családból, az olajipar megjelenésével pedig általában egy vagy két (apa és/vagv fia) felnőtt, munkaképes férfi vett részt az ipari munkában. A férfiak tehát új munkarendjükhöz igazították otthoni munkájukat, gyakran a nagy mezőgazdasági munkák idején, házépítéskor napi 2-3 óra alvással nyertek plusz, munkára fordítható időt. Az olajipari munkásság kettős életvitele, a kettős megélhetési stratégia nem mást jelentett, mint azt, hogy a földből való megélhetés elsődlegességét és gyakran kizárólagosságát az önellátás biztosítása és a hagyományos -a közösségi morálnak megfelelő- életmód megőrzésének igénye váltotta fel. A saját föld birtoklása is egyfajta biztonságot jelentett, a mindenkori kenyér és élelmiszer megléte, ennek igénye a korábbi életmód hagyománya, az önellátás fenntartása. Az önellátás biztosítása mellett pedig az árutermelés is, mint bevételi forrás folyamatosan jelen van, leginkább az állattartás különböző formáiban.; SÁRI Zsolt 2007. 86-89. 38
