Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében

Betonvasból készült lakatos frontkerítés a kiskert vele harmonizáló kerítéselemével [HÁLÁK Emese felvétele) kifejezés lehetőségének a növekedése figyelhető meg. A gyári, illetve lakatos kerítéseknél a díszítettség foka nő, összetett minták, különböző felületkezelési lehetőségek jelennek meg: pl. kiszínesednek a kerítések (sötétbarna, fehér, piros, sárga, zöld), olykor a színek formák kiemelésére, rejtett mondanivaló átadására is szolgálnak (trikolor színű elemek). Az esztétikum elsősége tehát mind az anyag, mind a technika, mind a felületkezelés esetében ebben a korszakban készült kerítéseknél szembetűnő. Jól mutatja ezt az is, hogy az általánossá vált udvaron belüli kerítéseknél megjelenik a frontkerítéssel harmonizáló, annak mintájával, anyagával, színével megegyező vagy hasonló elemek alkalmazása. Zár van, de a helyiek emlékezete szerint sosem zárták a kapukat (még mindig csak belső védelem). A '70-es évekig tartott ez az építkezési időszak, mivel azonban ezek a kerítések „kitartanak egy emberöltőig", így a legutóbbi időkig meghatározzák a faluképet. A '70-'80-as évekkel azonban kezdetét veszi a víkend-házak korszaka, mely új színt hoz a faluképbe. Megjelennek Erdőhorvátiban a nyaralni vágyók, akik a telken elsősorban könnyűszerkezetes, vagy bungaló jellegű kis házakat húznak fel. A házak „stílusának" megfelelően pedig egyszerű, olcsó, praktikus kerítések épülnek. Elsősorban a kezeletlen, díszítetlen fadeszkás és a dróthálós típus vagy a természetes sövény (pl. orgona, gyorsan növő fafajták) telepítése jellemző. 3. Az 1990-es évektől a közösségi kontroll fokozatos háttérbe szorulásával egyre nagyobb tér nyílik az egyéni igényeknek, melyek változatos alapanyagbeli és formai megoldásokat eredményeznek. Megjelenik ismét a fakerítések divatja, melyet a beköltözők, illetve a víkendesek élesztettek fel, majd terjesztettekei újra. E gyakorlat viszont már eltér a korábbitól: az anyagválasztás esetében gyakori, a technika szempontjából viszont szinte kizárólagos az esztétikum előtérbe kerülése. A fa ugyanis gyakran már vörösfenyő, tölgy, a mogyoró, il238