Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Legeza Borbála: Olaj és Tsz a faluban – Szocialista megélhetési stratégiák Magyarország két sarkában

szántából. „Az a helyzet ott a TSz-szel kapcsolatban, hogy az annak idején úgy indult 1949-tűl, hogy önkéntes. De ez egy nagy hazugság vót. Mer mán mire '49-től.\ '51-52-re akkorra mán teljesen terrorral zavarták be a tagokat a termelőszövetkezetbe, ez volt ez a így, önkéntes. " Az ebesi tsz-esítésről, a kezdeti alakulásról így mesél: „Lényegében a termelőszövetkezet ilyen semmi-tevő emberekből alakult legelébb. És addig nem is volt belőle semmi, míg erőszakkal a rendes, val ruh parasztembereket be nem verték a szövetkezetbe. Majd akkor, a kényszerítés az úgy volt, hogy a parasztnak kikűdték a rendes adót, kifizette. Mán mikor mire hazament, akkorára meg megin vitték a, a másik transzportot, adót neki. Jogtalan adóikat. Es ez úgy alakult aztán meg, hogy kényszerbűi\ mán nem tudtak fizetni a parasztok, felajánlták a fődet az államnak. És akkor jött létre ezek a 1949-tűl kezdve ezek a termelőszövetkezeti tagok, vagyis gazdaságok. "(...) „Nem tudtakfizetni, és rákényszerítette a Rákosi-társadalom, hogy önkéntesen felajánlták a fődet. Szabadultak tőle. És akkor ezek a 25-30 holdas, 15 holdas emberek ezek szinte elmenekültek erről a tájról. Elmentek a bányába dógozni, meg még hova." Olyan eset is előfordult vele, hogy rázárták a tanácsházán az ajtót, és addig nem engedték el, míg alá nem írta a belépési nyilatkozatot. „Ilyen önkéntes termelőszövetkezetek alakultak" . 1961-ben voltak a legszigorúbb kollektivizálási intézkedések. Valahogy mindig sikerült kilépnie a szövetkezetből, volt, hogy kizárták, mert sosem járt be. A 7 hold földje elveszett, de mindig talált valamilyen kereseti lehetőséget, fuvarozott, tehenet tartott, ha kellett a földművelés mellett. A 60-as évek lehetőségei szerint egy személy nevére csak fél holdat lehetett venni, így a családtagjai nevére is vásárolt, és lassan összegyűjtött még 7 holdat. Ügyeskedéssel, kuporgatással mindig fenn tudta magát tartani, hitelre sem szorult (bár nem is kapott volna független gazdálkodóként), a két gyerekét is tudta támogatni minden esetben. Elismeri, hogy valóban jól működött a Tsz Ebesen, egészen addig, amíg a hozzáértő emberek vitték a vezetést. „Híres mezőgazdaság alakult ki Ebesen ez biztos, ez biztosan vót, addig míg ezek a foxi maxi egyetemet végzett gyerekek ki nem jöttek. Ez meg körülbelül '80-as évek elején, meg derekán, ezek a foximaxi egyetemet végzett agronómusok kijöttek. Na ezek tönkrevágták a termelőszövetkezeteket, mire a rendszerváltozás lett '90, '89-re, akkor ezeket a szövetkezeteket mindet eladósították. Kiképezték őket Szovjetunióba, foximaxi, marxista egyetemet magyarán. De mink elneveztük foximaxi egyetemnek, mer ' másra való nem volt, csak tönkretették a magyar mezőgazdaságot, amit ezek a 4 osztályos emberek felemeltek. " Gyűj tésem alatt többször találkoztam ehhez hasonló véleményekkel. A kívülállókat természetesen mindenhol háttérbe szorították, neki is a többszörösét kellett fizetnie a nyugdíjalapnak, ma mégis a töredékét kapja nyugdíjként." O tehát egészen más szemmel tekint a szocialista időszakra, mint a falu lakosságának nagy része. Sosem békélt meg vele, ahol tudott, kibúvót keresett. Tipikus képviselője a VALUCH Tibor által említett önállóan gazdálkodó rétegnek, a 'maga ura paraszt' mentalitásnak.

M Akármilyen jól ment a szövetkezet, a függetlenségét nem akarta feladni, főleg nem úgy, hogy olyanok parancsolgatnak, akik szerinte nem is értenek hozzá, „semmirevaló emberek". Rendkívül erős a földhöz való ragaszkodása, egész életében az a cél lebegett a szeme előtt, hogy a földjét meg tudja tartani, illetve ha kell, vissza tudja szerezni. 33. Az idézetek az Ii. J-vel készített interjúból valók, (saját gyűjtés). 34. VALUCH Tibor 2001. 205. 222