Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Legeza Borbála: Olaj és Tsz a faluban – Szocialista megélhetési stratégiák Magyarország két sarkában

it letartóztatták szabotázs és a népi demokrácia megdöntésére irányuló cselekmények alapján. A megvádolt vezetők a kihallgatások során elismerték, hogy a háború alatt a kitermelt olaj teljes mennyiségét a náci Németország vásárolta fel, a háború végeztével pedig amerikai utasításra csökkentették a kitermelést, hogy egy esetleges harmadik világháború során az ellenséges szovjet szférához tartozó Magyarország ne rendelkezzen számottevő olajmennyiséggel.

5 A valóságban azonban az Iparügyi Minisztérium által megkövetelt termelési szint minden ésszerűséget nélkülözött, az erőltetett termelés óriási károkat okozott. A mezők vizesedésnek indultak, az olajjal együtt kitermelt nagymennyiségű gáz hasznosítatlanul a levegőbe került, a rétegekben uralkodó, az olajat felszínre hozó nyomás pedig tovább csökkent. A MAORT államosítása után kisebb vállalatok alakultak, melyeket 1952-ben MASZOLAJ (Magyar-Szovjet Olaj Rt.) néven egyesítettek.

6 Ennek a vállalati formának a Magyar Állam 50%-ban volt a tulajdonosa, a kutató fúrásokat finanszíroznia kellett, a nyereség fele pedig a szovjeteket illette. Két évig működött a MASZOLAJ, majd 1957-ben a különböző ágazatok (termelési, feldolgozási, beruházási, stb.) az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) vezetése alá kerültek. 1968-ban megindult az új gazdasági mechanizmus, mely az olajiparban is éreztette hatását, az OKGT is nagy gazdasági egységként működött. Az egész szovjet befolyás alatt állt, a több lépcsős hivatali szerkezettel érték el a központi, legfelső vezetői réteg általi teljeskörű irányítást.

7 A szocialista rendszer gyengülésével ez az egységesség is fokozatosan darabolódott, az egyes vállalati igazgatók között egyre több konfliktus alakult ki, így a rendszerváltozáskor megszűnt az OKGT, és 1991-ben a helyébe lépett a MOL (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.), melynek már jelentős része privatizálásra került.

8 A nagylengyeli olajmező története 1951-ben fedezték fel a nagylengyeli olajmezőt (amelyhez Gellénháza is tartozik), mely magas bitumentartalma miatt új technológiát kívánt. A megépített zalai finomítót (a háború után az első építés) ezért úgy tervezték meg, hogy üzemanyag és fűtőolaj mellett elsősorban bitument gyártson. 1952-ben lépett üzembe a Zalai Kőolajipari Vállalat.

9 Ez komoly lehetőséget jelentett a környék lakói számára munkaerő-szempontból, ugyanis innentől kezdve a környező falvakból szinte minden családból elszegődött valaki a vállalathoz. Az 1955-től jelentkező vizesedés oka a túlzott termelési kényszer volt, új felszínre hozó eljárásokat kellett alkalmazni, azonban ismeretszerzéshez és az eszközök beszerzéséhez szükséges támogatást nem kaptak az államtól. A feltárási terület bővítése révén a termelés valamilyen szinten korrigálható volt, azonban ez önmagában nem volt ele5. A Magyar Belügyminisztérium közlése a MAORT-szabotázs ügyéről. 1948. 3-16. 6. SRÁGLI Lajos 2002. 244. 7. HORVÁTH Róbert 1999. 31-39. 8. HORVÁTH Róbert 1999. 145., 156. 9. HORVÁTH Róbert 1999. 42. 214