Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Neichl Noémi: A tipikustól az egyediig – FAGI-házak Ebesen

1954 decemberében vezették be a villanyt Ebesen, azelőtt petróleummal, vagy gyertyával világítottak. Ha azt vesszük összehasonlítási alapul, hogy a Kisalföld településeit a 1940-es években, Somogyot pedig az aprófalvas településeken a 1970-es években áramosították, azt mondhatjuk, hogy Ebes egy közepesen korán villamosított térségbe tartozott akkoriban. A mellék- és gazdasági épületek A mellék- és gazdasági épületeket általában a férfiak, családfők építették. A tsz-es keresetet szükségszerű volt egyéb jövedelemforrással kiegészíteni, ezt mindenhol a háztáji gazdálkodás jelentette. Sok család galambokat, tyúkokat, nyulakat, kacsát, libát, disznót tartott. De jártam olyan háznál is, ahol birka, kecske és ló is volt, a régi karám és istálló jelezte ezek valamikori tartását. Górék (NEICHL Noémi felvétele) Kiemelném a góré megjelenését mindenütt. Adatközlőim egybevágó magyarázata során kiderült, hogy eleinte a tsz-től kapott terményt a padláson tárolták, de a padlás nem sokáig bírta ezt a terhet, sok esetben megrogyott, így került sor mindenütt a góré építésére. A góré mögött kezdődött a kert, ahol szőlő, zöldség, gyümölcstermesztés folyt. Más családoknál előfordult, hogy elfelezték a telket, és eladták ezt a hátsó részt, mert idős koruk miatt nem tudták vállalni a kert gondozását. Kertváltozatok (NEICHL Noémi felvétele) 142