Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Magyari Márta: Tanyaközpontból szocialista falu – Ebes a helyi sajtóban
műfajú írások, tudósítás, rövid hír, illetve riport formájában. Az ebesi Vörös Csillag tsz aratási előkészületeit bemutató riport „az életből ellesett" párbeszéddel, a dolgozók közötti évődéssel indul. „- Na Piroska, magát ki mellé osszam be, - szólt Árva Endre elvtárs az ebesi Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke - a belépő Agárdi Piroska könyvelőhöz. - Nem bámon én - húz egyet a vállán, majd egy kis idő múlva mosolyogva hozzáteszi: Hát valamifiatalember mellé - s utolsó szava már huncut nevetésbe fullad. - Na, majd akkor én mellém jó leszel - szólalt meg az iroda túlsó részén egy falócán ülő 40-45 év körüli elvtárs. - Te melléd? - mondja kissé kételkedően Árva elvtárs. - Igen. Hát vágok én még olyan rendet, hogy két ember sem szedi fel utánam. Felérek én itt a tszben még minden kaszással. - Majd meglátjuk, 1950-ben, mikor itt a tanya mellett a borsót vágtuk még a füled is lógott úgy este felé. - Az 1950-ben volt. Majd az idén nézd meg, hogy mit tudok! Csontos Benjámin elvtárs fogadkozott, terve mégse sikerült, nem osztották be az aratók közé, hisz van épp elég dolga a sertésekkel. Négyen hajolnak az ebesi Vörös Csillag termelőszövetkezet irodájában az asztal fölé. Az elnök, a brigádvezető meg két elvtárs. Aratásra készülnek, most állítják össze a névsort, hogy ki lesz a kaszás, a marokszedő, a kaparó, de még arra is gondolnak, hogy ki hordja majd a vizet. Egymás után sorakoznak a nevek a papíron. " ! 0 1953 nyarán több cikk is megjelenik a Néplapban, amelyek az ebesi tsz-eknek a növényápolás terén végzett munkáját bírálják, illetve a hiányosságokat, az elmaradást emlegetik fel. Központi, visszatérő probléma, hogy a családtagok nem kapcsolódnak be termelőszövetkezeti munkába. „De vájjon hol vannak a többi családtagok, miért nem dolgoznak?"" Az alábbi idézet, amellett, hogy a családtagok bevonásának szükségességét megerősíti, valamelyest bepillantást enged a korabeli termelőszövetkezeti tagok életkörülményeibe, s rávilágít arra, hogy a háztájiban, illetve a közös gazdaságban végzett munka között bizony különbséget tettek. „A tsz tagok feleségei (...) nagy lányaikkal együtt inkább a szobában hűsölnek, minthogy kapálnának. Nem mennek ki férjeiknek segíteni pedig jól tudják, hogy lemaradt a növényápolással a Sztálin tsz és körmükre égett a munka, mert már itt az aratás dandárja is. De nézzen csak körül valaki ezeknek az otthonlévő asszonyoknak a portáján: a háztáji gazdaságot tisztántartották, gyomtalanok a növények. Azt sem mondhatják kifogásnak, hogy tehénre, vagy disznóra kell ügyelni egész nap. A termelőszövetkezet a tagok háztáji állatállománya részére tehéncsordát és disznófalkát létesített úgy hogy a tagság állatait minden nap kihajthatják és azokra 6 tsz tag vigyáz. 10. Néplap, 1952. június 13. 11. Néplap, 1953. június 28. 12. Néplap, 1953. július 4. 122
