Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Tamáska Máté: A puszták népének telepes községei 1945 után
6. ábra Utcakép. A telepes házak relatív széles oromzatukkal az organikusan fejlődő falvaktól némileg eltérő, de összességében a magyar táj karakterébe illő összképet adnak. szik. Eszerint Nagvlók kivételével mindenhol állt már egy-egy régebbi vagy újabb pusztai templom. A nagybirtokkal leszámolni igyekvő hivatali apparátus talán tudatosan igyekezett elhomályosítani a feudális idők községesítési, társadalomirányítási törekvését, amely a templomok, plébániák segítségével kívánta megszervezni a falvasítást. 5 4 Más kérdés, hogy a nagybirtok nem volt érdekelt a jól működő gazdálkodás felszámolásában, így abban sem, hogy az ott dolgozó cselédeknek a templom körül osszon házhelyeket. A háború előtti községesítés hosszútávon kívánta fenntartani a szórt településhálózatot. A kristályosodási pontokban felépült templomok mellett a szőlőhegyeken és a jelentősebb pusztákon, szállásokon kisebb „tanyasi" iskolák működtek. A lakott helyeket jó minőségű, a tájat nyílegyenesen átszelő forgalmi utak és viszonylag sűrű kisvasúthálózat kötötte össze. Mátyásdomb, Besnyő és Nagykarácsony környékére már a tizenkilencedik században a nagyüzemi kultúrtáj karaktere volt a jellemző, ahol a szántóföldeken négyzethálós rendszerben vezettek át a mezőgazdasági utak. Egyedül a löszplatót felszabdaló völgyekben szembeötlő az útrendszer táji determináltsága. Az új községek erre a mérnökileg tervezett infrastrukturális alapra szerveződtek rá (3. ábra). Főtengelyeik, bekötőútjaik a nagybirtokok korábbi szerkezethez alkalmazkodnak. 54. Nagyvenyim pusztán 1769-ben, Hantoson 1773-ban, Besnyőn 1894-ben, míg Mátyásdombon és Nagykarácsonyban a huszadik század első felében alakították ki a katolikus egyházközpontot. Mátyásdombon a „tornyos iskola" hétköznap iskolaként, vasárnap templomként működött. A későbbiekben egy sajnálatos tanácsi döntéssel elbontották. 99
