Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

tanó, meglazuló faabroncs miatt gyakran elfolyt az értékes bor a hordókból. Hosszú évtizedekig még a gönci hordók jellemzően faabroncsosak és csak az 1850-es években kezdett többségbe kerülni a vasabroncsos hordó a pincékben. A vasabroncs ugyan drágította a hordót, viszont erősebbé is tette és így a hosszú utakon csökkent az elfolyás veszélye. A filoxéravész után a faabroncsos hordók teljesen eltűntek a felföldi mezővárosok pincéiből. üveges felsőrészű almárium, a két oldalt fiókos szekrény akár családi örökség is lehetett, mindenesetre mind a század első feléből származik és a mezővárosi-polgári bútorok csúcsát alkotják. Az ágyak a szomszéd felé eső fal előtt, egymás végében vannak, elől a férj hálóhelye. A faragással, intarziával díszített bútorok valamely városi-mezővárosi céhes mester keze alól kerülhettek ki. A szoba közepén álló asztal lapja szintén berakással díszített. Az üveges almárium mellett kiemelkedő darabja a berendezésnek a tölgyfából készített, faragott díszítésű, kétajtós, az ajtók mellett öt-öt fiókos szekrény. A szobát egy rekonstruált táblás kályha melegíti. A kamra éppen úgy, mint a konyha az idős házaspár szerény életvitelének felel meg. Az utóbbi helyen fő helyet foglal el a pusztakaláni (az erdélyi Hunyad m.) vasöntödében készült asztaltűzhely. A bejárati ajtó két oldalán szintén figyelemreméltó bútorok vannak, az almárium felső részén a környék keménycserép gyáraiban, mindenekelőtt Hollóházán készült színes edények láthatók. A kamrában áll a segéd ágya, egy nagyméretű liszttartó láda, a polcokon és előttük üvegek, a házi fogyasztásra szánt bort rejtő demizsonok, cserépedények helyezkednek el. Az ajtó mellett közvetlenül egy kis vizespad áll, rajta a mosakodásra szolgáló melence előtte a bádogkanna a vízzel. Az alsó szinten lévő, az épület története során változatos használatú 103. A csizmadia műhely részlete 83