Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

Hejce a történeti Abaúj megye Hernád völgyi mezővárosainak legkisebbike, a rk. kassai szeminárium és püspökség mezővárosa volt a 17-18. században. A tájegységben másolatban felépített Fő utca 96. szám alatti épület 1780 körül épült. Az egyenes oromfalas nyeregtetős, cseréppel fedett, helyi köböl épült ház alatt hosszú és mély vájt pince húzódik. Az épület felső szintjén nagyméretű szoba, szabadkéményes konyha, s innen a borházba vezető belső lépcső, kamra, valamint istálló és tágas pajta követik egymást. Az épület utcai oldaláról nyíló dongaboltozatos présház eredetileg időszakos borkimérésként is üzemelt. A lakóház alaprajzi kiosztásában a mélypincés présházas észak-magyarországi mezővárosi kőházak alaptípusát képviseli. 113. A hejcei lakószoba Az abaúji Gönc és Hejce, Abaújszántó, Tállya kőházaira vonatkozóan a helyi folklorizáció a „cseh" vagy elterjedtebb változatként a „huf 114. Pipatórium gönyök, divatos lámpák, vagy az olyan a pipatóriumok, mint amilyet a hejcei kiállításban is bemutatunk. A felföldi mezővárosok között több is volt, amelyik nem rendelkezett jelentős szőlőhegyekkel, a határában termett bor pedig nem érte el a hegyaljai vagy mátaalji szőlők színvonalát. Ezek a települések is részesedtek viszont a borvidékek, a szőlőmonokultúra jelentős bevételeiből, hasznából, mégpedig a közvetítő kereskedelem révén. A múzeumi tájegységben egy Hejcéről származó óriási kőházban rendeztük be az elsősorban közvetítő kereskedelemből élő mezővárosi polgár otthonát. 90