Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

A MEZOVAROSI ELETMOD - KEZMUVESSEG A felföldi mezővárosokra általánosan jellemző, hog)' határuk szűkössége és természeti adottságaik miatt háttérbe szorult a szántóföldi gazdálkodás és az állattartás. A kevés szántót kertszerűen művelték, az állattartást a kocsis- fuvaros réteg lótenyésztése jelentette a gyakorlatban. A szántóművelés alkalomszerű, kiegészítő jellegű tevékenység volt. Az egyes földesurak saját kezelésű földjeit vállalkozók vették bérbe, a vállalkozók társulását nevezték „Cimboráknak" az 1800-as években Gyöngyösön. A vetésterület nagyságát nem holdakkal, hanem a belé vethető gabonamennyiség pozsonyi mérőben magadott számával határozták meg. Nyilvánvaló, hog)' a felföldi mezővárosok számára a gazdálkodás alapja a szőlőművelés és a borértékesítés volt. Miskolc, Eger és Gyöngyös azok a felföldi mezővárosok, melyeknek ruházati, asztalos és kerámia ipara színes - esetenként parasztos - áruival távolabbi alföldi körzeteket is ellátott. A gyöngyösi fazekasok a közeli pásztói fazekas központéhoz nagyon hasonló edényeket készítettek. A kerámia stílusa az Alföld, a Középtiszántúl felé mutat történeti kapcsolatot. A mezővárosi kulturális különbségek a tárgyi világban is érzékelhetőek. A különböző szőlőkapák, borűrmértékek, puttonyformák, kád- és hordótípusok egyaránt jellemzői egy-egy településnek. A bútorok, a kerámia és üvegedények gazdag és értékes változatai illetve a textíliák (függönyök, szőnyegek, asztal-, és ágyneműk, stb.) egyaránt jelzik a környező falvaktól eltérő életmódot. Különösen érzékletes a mezővárosi házak bútorain a műbútorasztalosság korai hatása. A miskolci és sátoraljaújhelyi festett asztalosbútorok mellett a berendezésekben kassai gyárak termékei is megjelentek már a 19. század első felében. A helyi kézműveseknek a polgárok igényeihez igazodó termékei elsősorban Göncről, Tokajból, Tállyáról ismeretesek. 89. Konyhai eszközök Hejcén A bortermelő felföldi mezővárosok lakosainak vagyonáról, életmódjuk jellemzőiről a hagyatéki leltárak (inventárium) számolnak be a legrészletesebben. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egy-egy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. Ilyen értelemben leltárak nem csupán hagyatéki céllal készülhettek, hanem végrendelet mellékleteként 73