Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A szőlő művelése
32. Gyöngyösi kapák az iparosház kamrájában milyen napidíjat lehet a napszámosoknak fizetni. „Zöld munkának" nevezték a vadhajtás csipkedését és a karókötözést. A napszámos munka a bérmunka egy fajtája, amelynél a munkában töltött napot (félnapot) veszik alapegységnek, és ezt fizetik. Hagyományosan napkeltétől napnyugtáig számították a munkanapot, nyáron 10-14, télen 6-8, átlagosan 10 óra a napi munka; 1 óra ebédidővel, fél óra pihenővel délelőtt és délután; ennek megfelelően a napszámbér is a kereslet-kínálat keretein belül, évszakonként változott. A napszám értékét úgy állapították meg, hogy egy kapás szőlőt egy hozzáértő egy nap alatt kapált meg. így a munkaegység (teljesítménybér) egyben területmérték is. A napszámosmunka a többinél, tehát a részesmunkánál, a szakmánymunkánál (a bérmunka egy fajtája, amikor a dolgozók a kitermelt vagy feldolgozott anyag mennyisége után kapják előre meghatározott fizetésüket, függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt végezték el a munkát), sőt még az átaljás munkánál (a bérmunka egyik fajtája, amikor a dolgozók előre kialkudott kerek öszszegért vagy részért vállalkoznak pl. az aratás elvégzésére) is kevésbé volt ösztönző. A szőlőművelés munkafolyamataiban nagy változás zajlott az 1850-es évektől az első világháborúig, 1914-ig. Kétszer kötöztek, kétszer csonkáztak, a hordókat pedig ritkán kénezték. Új eszközök terjedtek el, mint a metszőkés helyett a metszőolló, a kapa helyett az ekekapa. A borkészítés folyamata is átalakult már a 18. századtól kezdve. A korai lábbal taposás helyett a középorsós faprések terjedtek el. Jelentős változás, hogy a szőlőhegyi feldolgozás helyett a házaknál végzett munka lett az általános szüret idején. A fa- és vashengeres darálók, vasorsós prések, borszivattyúk lényegesen meggyorsították a munkát. Ezt a változást különösen az indokolta, hogy Tokaj-Hegyaljától, vagy Egertől különbözve a gyöngyösiek nem a minőségi, hanem a mennyiségi jellegű borelőállítást fejlesztették. Gazdasági sikereiket az is elősegítette, hogy gyorsan felismerték a borfogyasztás jellemzőinek változásait. Az 1800-as évek második felétől a vörös bor helvett elkezdték a mai 34