Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Történeti források - hagyatéki leltárak
TÖRTÉNETI FORRÁSOK - HAGYATÉKI LELTÁRAK A mindennapok története iránt érdeklődő kutató elsősorban az elmúlt korokban élt emberek által hátrahagyott nyomokból tud következtetni viselkedésükre, életmódjukra, életútjukra. A mellékletben közölt levéltári források közlésével elsősorban a téma kutatásához a hagyatéki és más vagyonleltárak által megőrzött adatok felhasználhatóságát kívánjuk bemutatni, ennek a forráscsoportnak az értékeire szeretnénk felhívni a figyelmet. A skanzenek muzeológusai számára az egyik legfontosabb segítséget nyújtó levéltári források a hagyatéki leltárak. Egyes esetekben a helyiségenkénti felsorolás szinte egy-egy berendezés megbízható hiteles listáját jelenti a kutató muzeológusoknak. Természetesen az egykori nevek, elnevezések alapos megismerése szükséges a megfelelő tárgyak meghatározásához, hiszen képi ábrázolás nem része a hagyatéki leltáraknak. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egy-egy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit (adósságait) egyaránt tételesen számba veszik. A hagyatéki leltárak ígéretes lehetőségeket kínálnak a mezővárosi polgárok gazdaságának és a háztartások elemzésére is. A hagyatéki leltárak tömeges megjelenése csak az 1850-es évek második felétől mutatható ki. Az osztrák polgári törvények magyarországi bevezetése után (1852) vált kötelezővé a hagyatéki leltárak készítése. A leltárakat felhasználó kutatók minden esetben utalnak a leltárak megbízhatóságának kérdésére. A ha155. Üveg mécses gyatéki és vagyonleltárak soha nem teljesek. A hiányos leltárak eredetét magyarázhatja, hog)' a női viselet és az ágynemű például az asszony ősi vagyonának számított, amelyet lányai örököltek, ezért a férfiak leltáraiból rendszerint hiányoznak. Az élelmiszerkészleteket általában a halotti toron elfogyasztották, így ezekről is csak elvétve olvashatunk az inventáriumokban.
