Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Ízelítő a szokások és hiedelmek kultúrájából

imák, fohászok jelentőségét. A szőlőhegyen elmon­dott imák, a védőszentek, útmenti keresztek és kápolnák előtti rövid, meghitt lelket nyugtató pillanatok lelki kapcsolatot jelentettek a szőlő­termesztő számára az égiekkel. A szenttel való pár­beszéd egyoldalú volt, ám a lelki megkönnyeb­bülés gyakran a fizikai pihenéssel is összekapcso­lódott, mikor a fárasztó munka közben-után meg­pihent az ima idején a szakrális emlékeknél. A sze­mélyes motivációk, az azonos érdeken alapuló kö­zösségi cselekmények a szentek közösségi tisztele­tévé alakultak át. A szőlőművelés elemei a mondák között is felbuk­kannak a Hegyalján. Talán a legismertebb ilyen elem, az ún. aranyszóló. A 17. századtól tartotta ma­gát a legenda, hogy egyes tokaji szőlők aranyat te­remtek, ezzel is érzékeltetve az ottani csodálatos talaj hatását. A legismertebb változatot többen is feljegyezték: „Egy jobbágy a nemes ember szőlőjé­ben egy sárga színű hajtást pillantott meg, melyet sem kihúzni, sem kivágni nem bírt. Végre nagy ne­hezen letört belőle egy ágat. Persze, hogy az arany­míveshez ment, aki tüstént megállapította, hogy a darab venyige színaranyból van. Egy hét múlva a jobbágy megint elment az aranytermő szőlőhöz, és ime újra kihajtott. Addig járt az aranytermő sző­lőhöz míg nagyon meggazdagodott. " Ennél azért lényegesen nehezebb volt meggazdagodni a való­ságban még a Hegyalján is! A felföldi mezővárosokban élő zsidóság is számos folklór elemet őrzött meg múltjából. A környe­zetükben élő keresztények is ismerték a „csoda­rabbik" hírét. A sátoraljaújhelyi ótemetőben el­(fagy, jégeső, vihar) és szőlőbetegségek elke­rülése, megelőzése érdekében itt imádkoz­tak. A helyi hagyomány szerint, ha „elvitte a fagy a szőlőt, venyigekévét kötöttek Dónát hátára és meggyújtották". Az objektum tí­pusában és megformálásában a 18. század kö­zepi mezővárosi emlékoszlopok, kőszobrok kvalitásos, népies barokk sorába tartozik (vá­roson belüli analógiák a ferences és jezsuita, Mária-kultuszhoz kapcsolódnak). A szobor helyi, szürkésbarna színű, andezittufa kőből, valószínűen gyöngyösi kőfaragó mester mun­kájaként készült. temetett magyarországi 19. század eleji haszidiz­mus kiváló alakja, Moses Teitelbaum sírja nem­zetközi hírű zarándokhely napjainkban is. Köz­ismert történet keringett róla, hogy újhelyi gim­nazista korában meggyógyította és megáldotta Kossuth Lajost és egyúttal megjövendölte fényes politikai karrierjét is. Az ő tanítványa volt Jesája Steiner a bodrogkeresztúri zsidók büszkesége, aki­nek nyugvóhelye szintén a hászidok zarándokhe­lye. A 20. század elejéről a hagyományban fenn­maradt számos történet egyike szerint: Tokaj fe­lől krumplival megrakott szekér haladt Keresztúr főutcáján. A rabbi házánál a lovak megálltak. Hiá­ba hajtotta, ütötte őket a fuvaros, csak nem indul­tak. A rabbi éppen imádkozott. Kinézett a nagy zaj­ra az ablakon át, majd kijött. „Miért ütöd a lova­kat?" A válasz meghallgatása után azt mondta: „Rakj le két zsák krumplit, s meglátod, elindulnak. " A kocsis lerakta. A lovak rögtön elindultak. Mád 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom