Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

munkafázist is. A keresztény bortermelök számá­ra különös hatású volt az ismeretlen zsidó eljárá­sok köre. A keresztény szőlősgazda - akitől a zsi­dó kóserbor kereskedő megvásárolta a borát - sem mehetett le a saját pincéjébe, addig míg az alapos kitisztítás után a bort le nem szűrték. A kóserbor készítésénél a tisztaság volt a lényeg. Mindig új hordóba szűrték a mustot és új hordókban elkü­lönített kóser pinceágakban érlelték a bort. Kü­lönösen ügyelni kellett, hogy az egyébként Tokaj­Hegyalján is ismeretes szalonnával, disznózsírral működő hordókezelési eljárástól távol tartsák a kóser bort. A szalonnát a keresztény boros gaz­dák a hordókba lógatták, vagy disznózsírral ken­ték be a hordók dongáit az erjedés gátlásárára, a bor tisztítására. A kóser bor készítése és árusítá­sa az izraelita hitközségek kizárólagos joga volt. 133. Füszertartó ban péntek este kezdődik, amikor az ünne­pi vacsorához, illetve előtte a szombat kö­szöntéséhez összegyűlik a család. A fehér abroszon a családfő oldalán odakészítve a kipa (a fejet Isten iránti tiszteletből mindig be kell fedni), az áldáshoz (kidus) szükséges borral töltött pohár. Az asztal másik oldalán 135. Ünnepi asztal a mádi kereskedőházban 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom