Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉGE

A földgátak, mikroteras^ok egy méter magasságban, két méter padkaszélességgel, többnyire csak egy szőlősorral épültek. Ezeknek vizét a rétegvonalakra merőleges kőgátak vagy mezsgyesorok vezették el. A kögátak, kőteras^ok építése nagyobb összefüggő szőlőhegyek jellemzője. A felmért és a mai terephez igazodóan öt terasz kialakításával számolunk. Helyi bányakőből, kitermelt görgeteg kőből, patakkőből „szárazon", „összefaragva" (egy oldalán levésve) szárazon, ritkábban agyagtömítéssel összeillesztve építjük meg a teraszokat. Öt méter szélességben, réteges vagy bányászott laposkibő\ kirakott kőút vezet fel a dézsmaháztól a szőlőhegyi teraszokhoz. A szekérút északi, támfalas oldalán szőlőtaposóhely és szekérbeálló szereppel lekövezett felületet alakítunk ki. Ilyen beállók, „láz"-ak a 18-19. században egyben dézsmaszedő helyek is voltak. Itt folyt a lábbal taposó mustnyerés/dézsmálás, és innen szállították a belterüled pincékbe a mustot. A kőteraszos szőlőhegyek jelentős építménye a ,grádicf\ a kb. egy méter széles kőlépcsők terepszinthez 50-80 méterenként alkalmazkodó sora. E lépcsőket „kőbástya" (két kőtámfal) közé építtetjük. Nagy szerepük van a teraszok, kőgátak és lépcsők menti iszap- és vízfelfogó létesítményeknek, a sankgödröknek vagy liktorvermekntk is. 89