Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - ÚJ KÍSÉRLETEK - SZABADTÉRI MÚZEUMOK ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÖREKVÉSEI

Kisebb gyűjtemények, regionális múzeumok, magánmúzeumok, tájházak, befejezett vagy már nem bővülő szabadtéri múzeumok esetében azt tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy igen hamar visszanyúltak a hagyományos kiállítási formákhoz, saját prezentációjuk gazdagítása érdekében. A már említett bumerángreflexet kiküszöbölendő, egy-egy arra alkalmas, már berendezett helyiséget kiürítettek (például istálló, csűr, kamra, padlástér stb.), és itt tablós, vitrines, multimédiás kiállításokat rendeztek. Extrémebb, múzeumi szempontból nehezen kezelhető esetekben magukba az enteriőrökbe tettek be vitrines kiállításokat. Finn- vagy Svédországban magam is láthattam sok olyat, ahol a berendezett szobákban teljesen funkciótlanul maketteket, vitrineket, kitömött bábuk sokaságát vagy éppen szőtteseket helyeztek el didaktikus vagy tematikus célzattal, megzavarva ezzel az enteriőr eredeti üzenetét. Persze kiváló példák is akadnak, amikor egy-egy, a szabadtéri múzeumokhoz szervesen kapcsolódó témát komplexen, minden aspektust figyelembe véve fejtenek ki. Bad Windsheimben (Bajorország) a krumpli, az alma, a különböző falvédők, vallásos nyomatok stb. tematikájú kiállítások és a hozzájuk kapcsolódó igen igényes katalógusok mind-mind azt példázzák, hogyan lehet a hagyományos kiállítási módszerekkel gazdagítani a szabadtéri múzeumok állandó kiállításait. Ebbe a trendbe tartozik a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum úgynevezett tematikus napjainak rendezvénysorozata is (alma, paprika, len, kender, tök, fa stb.), ahol óriási érdeklődéssel övezve próbáltuk minden létező muzeológiai eszközzel a legkomplexebb módon bemutatni az adott tematikát (kiállítás, fesztivál, vásár, termékbemutató, étel-, italkóstoló, kézműves-tevékenység, gyógyító eljárások stb.). A szabadtéri múzeumok alakításának legkorábbi időszakától kezdve folyamatosan jelen volt a látogatók körében egyfajta titokzatosság: vajon hogyan és milyen módszerekkel sikerült az épületeket áttelepíteni, hogyan sikerült a romos épületekből újakat varázsolni, milyen módszerekkel volt bemutatható a házban levő élet, a gazdálkodás vagy éppen a szokásvilág? Ez a kulisszák mögé való betekintés, bekukkantás egyre népszerűbb a szabadtéri múzeumainkban. Egy-egy üres házban vagy helyiségben didaktikus kiállítás keretén belül bemutatják a teljes „skanzenes" munkafolyamatokat. Tehát dokumentumokat láthatunk az épület kiválasztásáról, a bontásról, az áttelepítésről, újraépítésről, a tárgyak restaurálásáról, különböző rekonstrukciós eljárásokról. Mindezeket eredeti faltöredékekkel, épületelemekkel, bútorokkal és egyéb eszközökkel gazdagítják. Európában igazában a dél-angliai Weald and Downland Open Air Museum kezdte az ilyen típusú kiállításokat szervezni, és követte őket gyakorlatilag egész Európa. Mi Szentendrén az Alföldi mezőváros tájegységben készítettük el első Tájegység születik című kiállításun54