Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A HARMINCÉVES SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM SZENTENDRÉN

Ez ered egyrészt abból, hogy az épületanyagok, illetve épületállomány romlandósága miatt korábbról nem nagyon volt lehetőség építményt áttelepíteni. A másik oldalon pedig az ún. „hagyományos" néprajzi felfogás az I. világháború utáni kultúrjelenségeket nem igazán tekintette a szaktudomány érdeklődési körébe vonandónak. Területileg az alapkoncepció csak az akkori (és jelenlegi) országhatárokon belüli - közismert politikai okok miatt — népi építészet elemeit, tárgyait gyűjtötte és kutatta, noha a kultúrjelenségek a népi építészet, lakáskultúra és életmód esetében sem tisztelik az adminisztratív határokat. Dicséretére szóljon az eredeti tervnek, hogy a hazai nemzetiségeket megfelelően képviselte. Tematikailag is egyfajta szűkítés volt a jellemző, hiszen az említett időszak falvakban és mezővárosokban élő parasztjainak és kézműveseinek az építészetét és életmódját kívánta bemutatni. Számtalan európai szabadtéri múzeummal ellentétben nem fordított figyelmet egyéb néprétegek építészetére (pl. nemesek, munkások, városi polgárok stb.) és életmódjára. Az előbb felsorolt „hiányok" valódisága azonban koncepcionális döntés kérdése. Azt kell ugyanis eldönteni, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum mi is akar igazából lenni. „Csak" az eredeti „mission statement"-nek megfelelő, egy meghatározott időintervallumot, egy meghatározott társadalmi réteget, egy meghatározott területen belül bemutató múzeum vagy az eredeti tudományos tervet módosító, az egyre erőteljesebben jelentkező társadalmi elvárásoknak megfelelő olyan szabadtéri múzeummá válik, mely felvállalja a fentebb említett koncepcionális bővítést. Az évezred, illetve évszázad fordulóján már a 20. század eleje is a messzeségbe tűnő távlatoknak tűnik. Szükség van az 1930A0-es éveknek, a II. világháború időszakának, az ún. szocialista időszaknak a bemutatására is, mind építészeti, mind a lakáskultúra és életmód tekintetében. Ráadásul ezek a korszakok is kialakították a maguk sajátos építészeti jelenségeit; pl. ONCSA-ház, FAKSZ-ház, kocka-ház, melyeknek l-l példánya meg kellene, hogy jelenítődjön a szabadtéri múzeumban is. Az időbeliséggel párhuzamosan a tematikai bővülés is igényként merül fel. Hiányoznak a bemutatott épületek közül cselédházak, „amerikás házak", bányász-munkáskolóniák (gyönyörű példányai láthatók pl. Walesben vagy Hollandiában) építményei, polgári épületek, cigánytelepek, esetleg gettók objektumai is, természetesen hitelesen berendezett enteriőrökkel, életmódbemutatókkal. Továbbgondolva a kérdéskört, aktualitássá válik pillanatokon belül a hétvégi házak, a „víkendek" bemutatása is, hiszen az 1970-90-es évek jellemző építészeti és életmódbeli megnyilvánulásai voltak. 39