Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - NÉPI LAKÁSKULTÚRA A SZUHA-PATAK VÖLGYÉBEN

kezdődött. Azokban a házakban, ahonnan kikerült a kemence, lepadlásolták a szabad kéményt is. Maga után vonta ez a szoba és a konyha lepadlásolását, majd a zárt konyha lekövezését. A háromhelyiséges ház kamrájából többnyire hátsó szobát csináltak, mellé új kamrát építettek. Az ajtókat, ablakokat kicserélték, bevezették a villanyt. Az átalakított lakóházba új bútorokat vettek. Ez elsősorban a család anyagi helyzetétől függött, de befolyásolta a kor divatja, az egyéni ízlés és igényesség, és a család létszáma is. Az első szobába általában új hálószobabútor került. Ha nem vettek új garnitúrát, akkor pl. a komódot felváltotta a 2—3 ajtós szekrény, a dikót a heverő, a rekamié stb. Tehát a teljes garnitúraváltás mellett megfigyelhető az a tendencia is, amikor az egyes bútordarabokat fokozatosan cserélik ki. Az ideiglenes és kezdetleges hálóhelyeket (kemencepadka, sarokpad stb.) felszámolták, így a család létszámának megfelelően a fekhelyek száma is gyarapodott. A különböző korok és stílusok jól megfigyelhetők az ágy esetében, lúszen a régi paraszti ágy, dikó, heverő, rekamié stb. egymás mellett funkcionálhat és funkcionál még napjainkban is. A régi bútorok végül fokozatosan kikerülnek az utóházba, a nyári konyhába, vagy funkciójukat vesztve kacatokat tároló eszközökké válnak. A szoba megváltozott a tv, a rádió, porcelántárgyak, csipkefüggönyök behatolásával. A konyhába az újabb festett konyhagarnitúrák kerültek, s melléjük új háztartási eszközöket (hűtőgép, mosógép stb.) vásároltak. A régi lakáskultúrából csak az első ház tisztaszoba jellege maradt meg. A nyári konyha általában lehetővé tette, hogy nyáron az egész lakóházra kiterjedjen ez a „tiszta jelleg". Ha nem volt nyári konyha, akkor az utóház vette át a lakóhelyiség-funkciót, és az első szoba ekkor is megmaradhatott reprezentatív helyiségnek. A hagyományos paraszti lakáskultúra átalakítási folyamatában a nemesek — vagyoni helyzetüknek megfelelően — sokkal előrébb jártak. A parasztok csak a közelmúlt időszakára tudták őket utolérni (a felszabadulás után), ma pedig már erős kiegyenlítődés figyelhető meg ezen a területen. A LAKÓHÁZ BELSŐ DÍSZÍTŐELEMEI A szobák, különösen az első szoba dísztárgyakban igen gazdag volt és az ma is. A régi parasztházakban azonban lényegesen kevesebb volt a díszítőelem, mint a nemeseknél. Családi fényképek sokáig csak a nemeseknél voltak jellemzőek, mert készíttetésük pénzbe került. Az 1920—30-as évektől a parasztoknál is megszaporodott a számuk. A szülők, gyermekek, menyaszszony+vőlegény, testvérek és esedeg közeli rokonok képeit tették ki a falra. 371