Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)
TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - KISGYŐR NÉPI ÉPÍTKEZÉSE
slippert (vasúti talpfa). Itt szerezték be a tűzi- és épületfa-szükségleteiket, és itt keresték meg a megélhetéshez szükséges pluszjövedelmeket is. Telente fafaragással is foglalkoztak és az elkészült munkadarabokat el is adták. A második világháború után egyre nagyobb lett az iparba járás, az utóbbi évtizedekben már mintegy 200, zömmel férfi jár be Miskolcra dolgozni. Kisgyőr igen sok archaikumot, néprajzi érdekességet őriz még napjainkban is. A házak egy része még ma is zsúptetős, még élénken él az ólas kertek emléke, a felszabadulás utánig fennállt a feudális eredetű jobbágybirtokosság és a z s edérbirtokosság intézménye; a fafaragás, a szokásvilág és a falu társadalmi tagozódása is rejt érdekességeket magában. Természetesen ezekre a kuriózumokra már korábban is felfigyelt a néprajz. A községre vonatkozóan 1846-ban Tompa Mihály, 1913-14-ben Klein Károly, 1929-ben a Miskolci és a Néprajzi Múzeum munkatársai kutattak. 1938-ban két diák gyűjtött itt, 1958-ban Szpboszlayné és Bodgál Ferenc, 1963ban Mende/e Ferenc, Erdélyi Zoltán, Földes László és Bodgál Ferenc gyűjtöttek Kisgyőrben. Bodgál már el is készítette a falu monografikus néprajzi kutatásának tervét. 3 Sajnos a kutatások ellenére sem születtek cikkek, tanulmányok erről a területről. Jelen dolgozat a falu jellegzetes építkezését igyekszik leírni a korábbi és a jelenlegi kutatások anyaga alapján. Kisgyőrben bőven volt építőanyag: elsősorban kő, fa, sár és patics. Már Fényes is említette, hogy a falu egy kősziklára települt,' s a faluban és környékén hosszú évtizedek óta volt és van ma is kőfejtés. Az intézményes kőbányászaton kívül is minden gazda talált építkezésre alkalmas követ a falu határában. A kőbányából is termelhette a család vagy a rokonság együtt nagy vastangákkal a követ. A bányajog, a kőértékesítés terén nincs igazán tiszta képünk. A falunak az utóbbi másfél évszázadban több bányája is volt (Meszesi bánya, Kiskúti bánya, Palabánya, Kőporos bánya), de ezeknek sohasem alakult ki igazán szervezett működtetése. Az adatközlők szerint többen is foglalkoztak kőfejtéssel: pl. Kun István, Kérő Lajos, Kékedi József, Tamás János, Bihari Károly és Lajos. A kőfejtők napszámban dolgoztak. A kőfejtés is idénymunka volt, mindig a keresletnek megfelelően termeltek. Az építkezéshez az ún. szürke kő (riolittufa) volt a legmegfelelőbb, de az ötvenes évektől fejtenek terméskövet is, amit az újabb házak talpazatához alkalmaznak. Eg)' átlagos lakóház kőszükséglete kb. 100—120 m 3 kő. A kitermelt követ nem faragták, hanem kisebb-nagyobb darabokra bontották szét. A megfelelő 5 Bodgál Ferenc. Isisgyőr község (Borsod m.) monografikus kutatásának néprajzi terve (1965-70). NA. 3591. A területen végzett kutatások anyaga megtalálható a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárában, illetve a Magyar Néprajzi Múzeum Adattárában. 6 Fényes 1851: 72. 343
