Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A HARMINCÉVES SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM SZENTENDRÉN

vallási hovatartozást, az egykor benne lakók szociális helyzetét, foglalkozásuk, munkájuk sajátosságait. A házbeli tárgyak elrendezésével, csoportosításával szemléltetjük a családi ünnepek eseményeit, a házban és környékén végzett háziipari munkákat, az ételkészítés módozatait, a nyersanyagok feldolgozásának változatait, s a házbeli élet még sok-sok mozzanatát. Végül az eredetiségnek és a hitelességnek - elveink szerint - meg kell jelennie afaluképben is. A magyarországi falvak és mezővárosok hosszú történeti fejlődés során, számos geográfiai, szociális és egyéb tényezőtől befolyásoltan alakították ki arculatukat. Minden településen jelen voltak azok az épületek, amelyek a közösség igényeit elégítették ki. Ennek következtében múzeumunknak a településszerkezet és településforma érzékeltetésén túlmenően tartalmazni kell ezeket az objektumokat is: a szakrális építményeket (templom, harangláb, kápolna, kálvária, szoborfülke, imaház stb.), az oktatási intézményeket (iskola, óvoda) és a közösséget szolgáló más objektumok at (községháza, pásztorház, közkút, mosóház, tűzoltó szertár, falusi bolt, kocsma, postaállomás stb.). Ezek áttelepítésével, esedeg rekonstrukciójával válik teljessé és érzékelhetővé a 19. század végének magyarországi faluja a maga valóságában. Az elmúlt évtizedekben nálunk is kialakult a szabadtéri múzeumok építésének módszere, a kiszemelt építmények áttelepítésének gyakorlata. A leendő múzeum tartalmát összefoglaló és indokoló tudományos koncepció szerint kiválasztott építmények áttelepítését alapos tudományos kutatómunka előzi meg, amelyet néprajzkutatók és építészek végeznek el. E munka eredményeként kerül sor az épület lebontására, dokumentálására, múzeumba szállítására. A bontási tapasztalatok alapján készül el a múzeumban felépítendő objektum részletes néprajzi és műszaki terve, a berendezés terve, majd azoknak a kulturális rendezvényeknek, foglalkozásoknak a terve, amelyek az épülethez vagy környezetéhez kapcsolódnak. Mindezek ismeretében kerül sor az objektum felépítésére a múzeumban kijelölt helyén, konzerválására, majd a restaurált és konzervált tárgyakkal való berendezésére. Az itt nagyon röviden vázolt, bonyolult és összetett munkafolyamat eredményeként jelenik meg a látogató előtt az épület, illetve az egész „falu", tájegység, érzékeltetve és szemléltetve egy hajdan volt műveltség jellemző jegyeit. Napjainkra elkészült a Felső-Tisza-vidék (1974), a Kisalföld (1987) és a Nyugat-Dunántúl tájegység (1993), s dinamikusan épül az alföldi mezőváros épületcsoportja. A Felső-Tisza-vidék épületcsoport az ország északkeleti sarkában, Szlovákia, Ukrajna és Románia közé ékelt területen élt népesség falusi építészetét örökíti meg. A kiválasztott épületek elhelyezése a tájon jellegzetes és hagyományos településszerkezetet tükrözi. A széles utca egyik oldalán állnak a 30