Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN

szállítási költségek, a speciális építőmesteri tudás igénye miatt azonban a nem kiváltságos rétegeknél is bizonyos anyagi feltételekhez kötötten válhatott általánossá. Mindazok ellenére, hogy Észak-Magyarországon a 18-19. századi források túlnyomó többségében nemesi kőházakat, kisnemesi kúriákat írnak le, mégsem állja meg — véleményem szerint — a helyét az a tézis, hogy a rendi társadalom szerkezetének megfelelően a nemeseket és egyéb kiváltságos rétegeket ab ovo a szilárd építőanyagok illették meg, míg az alsóbb rendű rétegeknek maradt a növényi és föld alapanyagú építőanyag.

1 A Mátra-vidéki, bükkaljai vagy egyéb kőfejtő-kőfaragó központok tevékenységéről az utóbbi időkben kiváló tanulmányok születtek.

1

8 Ezek azt bizonyítják, hogy ahol a természed feltételek, a mesterségbeli tudás és egyfajta vagyoni állapot rendelkezésre állt, ott a nem kiváltságos rétegek is előszeretettel használták a követ a 19. századtól forrásokkal is bizonyíthatóan, folyamatosan.

1'' A tégla Észak-Magyarország hagyományos népi építkezésében igazán soha nem lett a paraszti építkezés sajátja. A 18. századtól kezdődően csak templomok, kastélyok, gazdagabb nemesi házak, ritkábban uradalmi épületeknél találkozhatunk a tégla felhasználásával.

2" A 18. század második felétől tűnnek fel a forrásokban az uradalmi téglaégető kemencék, melyek éves termelése azonban nem volt jelentős, a helyi, főleg nemesi-földesúri igények kielégítésére szolgált.

2

1 Kémények, boltívek, esedeg tornácoszlopok kialakításánál használták a 19. század első feléig jobbára a nemesek is. A 19. század első feléből, a kúriaépítkezések nagy időszakából ismerünk nagyobb számban, máig is fennálló nemesi téglaépületeket.

2

2 Ismeretesek azok a vármegyei utasítások, melyek a 18. század végétől folyamatosan szorgalmazták a téglakémények használatát más gyúlékony anyagok helyett, de éppen az a tény, hogy ezt periódusonként meg kellett ismételniük, bizonyítja, hogy a paraszti gyakorlatban ekkor még nem tudott elterjedni. Páll István kutatásai szerint Szabolcsban is a 19. század közepéig a tégla felhasználása, a kőhöz hasonlóan csak a nemesi-polgári épületeknél mutatható ki.

2

1 Lényegében hasonló eredményekre jutottam saját gömöri és abaúji kutatásaim során is. Sőt Gömörben a múlt század utolsó évtizedeiben is elsősorban a kisnemesi utódok építkezésére jellemző, s csak a századfordulón terjedt el a paraszti építkezésben.

2

4 Ez 1

7 Szakáll—Viga 1984: 93-122; Viga 1987: 79-89; Hála 1987: 81-102. 1

8 Szakáll-Viga 1984: 93-122; Viga 1987: 79-89; Hála 1987: 81-102. " Lásd: Cseri 1988: 193-203. 2

0 Zólyomi 1974: 18; Bakó 1978: 75-77; Barabás-Gilyén 1987: 70-71. 2

1 Lénárt 1983: 196-198; Kiss 1979: 372. 2

2 Badál 1987: 185-187. 2

3 Páll 1987: 16-17. 2

4 Cseri 1987 52-53; Dám-D. Rácz 1986: 31-33. 308