Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)
TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN
A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN A nemesség és parasztság egymáshoz való viszonya történelmünknek évszázadokra visszanyúló témája. Mindebből társadalmi fejlődésünk, kulturális rétegződésünk és hagyományaink alapján a néprajz, a népi társadalom kutatása szempontjából különös érdekű a kisnemesek életformájának megismerése. 1 A Kárpát-medence északkeleti régiójában e kutatásoknak az ad különleges fontosságot, hogy itt a 18. század végére nagy tömegű kisnemesi népesség alakult ki. Kisebb részük városokban telepedett meg vagy saját birtokain gazdálkodott. A túlnyomó többséget adó kurialisták és armalisták viszont létrehoztak egy sajátos kisnemesi településláncolatot, melyekben saját önigazgatásuk alapján éltek, a mindenkori gazdasági és társadalmi tényezők által meghatározottan a jobbágy-parasztokétól hol magasabb, hol azzal egyenlő életnívón. A tornai, Sajó-völgyi, medvesalji, Száraz-völgyi, észak-hevesi, nógrádi vagy egy kissé keletebbre a szatmári, beregi, nyírségi kisnemesi falvak kultüráját elsősorban a kiváltságos jogállás, a származástudat, a mentalitás, a vagyoni állapot tette sajátossá és figyelemre méltóvá a néprajz kutatója számára. A nemesi társadalom és a nemesi kultúra vizsgálata mind a történettudomány, mind a néprajz oldaláról az utóbbi évtizedekben ért el jelentős eredményeket, bár az alapvetést Szabó István, Erdei Ferenc, Vajkai Aurél, Nyárády Mihály korábban elvégzett kutatásai jelentették. 3 Különösen szép eredménye1 Tálasi 1979: 5. 2 Abaúj-Tornában 1787-ben a férfilakosság 8,1%-a, Borsodban 15,2%-a, GömörKishontban 7,3%-a, Hevesben 6,7%-a, Nógrádban 4,3%-a, Szabolcsban 13,3%-a, Szatmárban 14,1%-a, Zemplénben Pedig 4,8%-a volt nemes, ugyanakkor az országos átlag éppen hogy elérte a 4%-ot. Lásd: Danyi-Dávid 1960: 63; Az egyes települések kialakulásához lásd: IIa 1969, 1976,1944, 1946. 3 Szabó 1941: 44-80, 1976: 237-252; Erdei 1942. A történeti összefoglalást lásd: Vörös 1980: 473-600; Vajkai 1957: 87-108, 1959; Nyárády 1938: 46-58. A néprajzi áttekintéshez lásd: Paládi-Kovács 1981: 174-175. részletes irodalommal. 305