Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

rített ebédlőasztalon egy tányér elmozdításával, egy beépített monitor tárul a szemünk elé, melyről lekérhető a család heti étrendje. Az újabb és újabb kísérletek non plus ultrája az ún. időutazás. A hollandiai Arnhemben iszonyatos költséggel megépítették az ún. Holland Rámát, mely egy falanszterbe illő hatalmas szerkezettel (egy gigantikus emelőszerkezet hordozza és mozgatja a több száz férőhelyes nézőteret) repíti az érdeklődőt a holland történelem 16 képben megfogalmazott kronologikus sorrendben következő életképeibe. Információim szerint már a németek is készülnek hasonló attrakcióval. Sajnos ezekben az esetekben a szabadtéri múzeumok eredeti célja és hatásmechanizmusa szenved csorbát, nem az emberi intellektust mobilizáljuk, s a házat és enteriőrjét kulisszává degradáljuk. Meggyőződésem, hogy még jó sok időnek kell eltelni addig, míg a skanzenjeink megtalálják erre a kihívásra a megfelelő választ. Sokkal pozitívabb törekvésnek érezzük azokat a kezdeményezéseket, melyek a látogatót beengedik a múzeumi kulisszák mögé. Már a legkorábbi időszaktól kezdve izgatta a nézőt, hogyan és milyen módszerekkel sikerült az épületeket áttelepíteni, a romos épületekből újakat varázsolni, hogyan „leheltünk" életet a néha több száz évvel ezelőtt épült lakóházba. Egy-egy üres házban vag)' helyiségben didaktikus kiállítás keretén belül bemutatják a teljes „skanzenes" munkafolyamatokat. Tehát dokumentumokat láthatunk az épület kiválasztásáról, a bontásáról, az áttelepítéséről, újraépítéséről, a tárgyak restaurálásáról, különböző rekonstrukciós eljárásokról. Mindezeket eredeti faltöredékekkel, épületelemekkel, bútorokkal és egyéb eszközökkel gazdagítják. Európában igazában a dél-angliai Weald and Downland Open Air Museum kezdte az ilyen típusú kiállításokat szervezni és követte őt gyakorlatilag egész Európa. Mi Szentendrén, az „Alföldi mezőváros"-tájegységben készítettük el első „Tájegység születik" c. kiállításunkat, melyet folyamatosan követtek a többi tájegységek építését megismertető bemutatók. Örömmel mondhatom el önöknek, hogy abban a folyamatban, melyben a múzeumok a látogatókat beengedik a színfalak mögé, s magukat egyfajta muzeológusi szerepkörben is kipróbálhatják, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum igen előkelő helyre került ebben az évben. Talán nem ismeretes önök előtt, hogy ma a világ közgyűjteményeiben őrzött műtárgyállománynak csak 5%-a tekinthető meg a kiállításokon, a többi a raktárakban hever, ne adj' Isten, rohad. Ezt felismerve, a legkorszerűbb múzeumok, ún. látványraktárakat építenek, s ezek a study-collectionok (tanulmányi kiállítások) egyrészt kiváló raktározási körülmények közé kerülnek, másrészről a látogató az üvegvitrinek között sétálva böngészhet, bogarászhat az őt érdeklődő tárgytípusok között. S mindezt gazdagítottuk azzal, hogy a tárgyak előtt lévő regisztrációs számokat a szabad komputerekbe beütve, további részleteket is megtudhat a 17