Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

címet adta: „Új évezred, új kihívások a szabadtéri múzeumok előtt". Ezen belül három altémát vitattunk meg, úgy mint: a) Egy 19. századi gondolat továbbélése a 21. században. b) Hol a határ térben, időben, tematikában? c) Társadalmi elvárások, múzeumi válaszok. A világ „skanzenológusai", szabadtéri specialistái már érzékelték, hogy az egyetemes muzeológiában megismert és feltárt jelenségek (mint például közvetítői és befogadói értékválság, a mass = tömegturizmus hatásai, vizuális kultúra robbanásszerű fejlődése, komputerizáció, digitahzáció stb.) nem hagyják érintedenül skanzenjeinket sem. Melyek is ezek a legfontosabb problémák? Először is a legtöbb helyen megfogalmazódott az eredeti tudományos és telepítési koncepciók tematikai, időbeli és térbeli bővítésének igénye. Főleg a miénktől fejlettebb társadalmi fejlődést produkáló országokban fokozatosan nyitnak más társadalmi rétegek prezentációja, megjelenítése felé. A parasztság mellett megjelennek a városi polgárság, a nagyipari munkásság építményei, feltűnnek a munkáskolóniák, esetleg az emigráció és a diaszpórák jellemző építményei és életmódtípusai. Gazdagodhat ez még kis- és középméretű műhelyek, manufaktúrák építményeivel és enteriőreivel, és újabban a már megszokott éttermek és kocsmák, esedeg templomok mellett egyre több vallási, kulturális közösségi, sőt egészségügyi objektumok is megjelenítődnek. Például kálvária, imaterem, olvasóegyleti épület, tradcunion-center, községháza, vámház, orvosi rendelő, vagy például Arnhemben tbc-s elkülönítő pavilon. Egyes országokban, mint például a walesi Sant Fagansban egy hadakásos bányász-kolóniabeli sorház 1800-1985 között lakásonként mutatja be az építészet és életmód fejlődését. Arnhemben egy négylakásos sorház az egykori szövőipari munkásság életmódváltását követi nyomon az 1970-es évekig (Renault 4-es a ház előtt). A belgiumi Bokrijkben Antwerpen egy többemeletes házblokkja épült fel, s Oslóban három éve áll egy négyemeletes panelépület, mindezek a 20. század nagyvárosi életmódját reprezentálják. Az európai szabadtéri múzeumok kiállításaik gazdagítása érdekében előszeretettel élnek az eredeti telepítési koncepció időbeli bővítésének eszközeivel is. Részben visszanyúlnak a múltba, hiszen a régészeti ásatások, a településfeltárások egyre biztosabb alapot adnak a néprajz elérhetőségét jelentő 18. századnál korábbra történő visszatekintésre. A kelta, viking, vaskori vagy éppen gall telepek, esedeg a magyarországi honfoglalás kori és középkori falu- és házrekonstrukciók népszerűsége és látogatottsága egyre nagyobb. De tetten érhető az is, hogy skanzenjeink a közelmúlt vagy éppen a jelen felé tágítják a bemutathatóság időpontját. A tamperei Amuri Múzeum az 1950-es, 60-as éveket mutatja be munkáslakások sorozatával, ahol az 11