Balázs György (szerk.): A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára, Vezető az 1948/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításon (Budapest-Szentendre, Magyar Mezőgazdasági Múzeum-Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

része és a parasztság egyesült." A 18. századtól hagyatéki leltárak, nemesi végrendeletek hosszú listái és korabeli leírások vallanak arról, hogy egy-egy vidéken hogyan, miből, s miképpen építkeztek a nemesi családok. Milyen volt lakóépületük beosztása, de arról is, hogy milyen bútorokkal, tárgyakkal, eszközökkel, textilekkel rendezték be szobáikat, konyháikat, kamráikat. Hasonlóképpen paraszti végrendeletekből, hagyatéki iratokból és régi tudósításokból értesülünk a jobbágyparaszti épületekről, lakásokról. Ezek az írások szinte kivétel nélkül arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az épületek építési anyaga, a lakó- és gazdasági épületek formája, beosztása, a tüzelőberendezések változatai, az egyes helyiségek berendezése, bútorai megegyeztek, de legalábbis legtöbb esetben hasonlóak, azonosak. Göcsejről írta ugyan, de az ország bármely más tájáról írhatta volna Plánder Ferenc 1832-ben: „A jövendővel és unokával mit sem törődő birtokos Göcsejnek északi részén erdejét már annyira kipusztította, hogy mostanság ott, ahonnét nagyatyja épületfáját hordatta, konyháját tűzifával ellátta, egyedül néhány nyír és gyalogfenyő bokrokat láthatni". Leírásából következtethetünk a nemesi lakóházak építési anyagaira, de írását folytatva a paraszti építkezés részleteibe is beavatja olvasóját: „Göcseinek lakosi általányosan jó faragók lévén minden épületeiket ön maguk készítik el. Házaik, istállójuk, tágas pajtájuk, és más gazdasági épületeik a legszebb szurkos fenyő boronákból készültek." A Vas megyei Őrség híres leírója, Nemesnépi Zakál György (1818) szerint „a Házat az Eörséghi ember maga épitti fábúl..." A Dunántúl más vidékeiről arra vonatkozóan találunk adatokat, hogy a fában szegény területek birtokos nemesei közül többen laktak „sövényből talpakra épült", „talpakra sövénnyel fonyott" lakóházakban. A korszakból fennmaradt iratokból (összeírások, tűzkár jegyzékek, stb.) kitűnik, hogy a fában szegény vidékek jobbágyainak, zsellér szintű parasztjainak korabeli építkezését is a földfalú-sövényfalú épületek nagy száma határozta meg. Ha összehasonlítá18