Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

39. kép. Pőrefogók: kacsacsőrű és összehajló fejű bőrfogók. lította a benne maradt szőrgyökereket, felhámot, mészmaradékot, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták volna a cserzést. Századunk elejéig a pácoláshoz többnyire erjesztett kutya-, tyúkés galambganéjt használtak. Az állati ürüléket vízzel péppé keverték, fedett hordóban két hétig állni hagyták. A keverék erjedni kezdett, a pácolást elősegítő anyagok, enzimek hatékonnyá váltak. A keveréket forralás után ülepítették, levét az iszapról lefejtették, vagy vászonlepedőn átszűrve nyerték ki. A tiszta folyadékot 25-30 C°-os vízbe öntötték, az így készített páclébe helyezték bele a pőrét. A páclében a bőr 12-24 óra elteltével síkos tapintású lett, ha ujjal megnyomták, nyoma a pőrén megmaradt. A folyamatot a páclé, illetve a bőr hosszú rúddal való mozgatásával siettették. Időnként korpapácot is használtak: a korpában lévő keményítő erjedésénél gázok és gyenge savak keletkeznek. Az előbbiek fellazították a pőre rostjait, a szerves savak pedig mésztelenítették. A pácolás is nagy szakmai tudást igényelt, a kelleténél tovább tartó pácolás a pőre rostszerkezetét túlzottan lebontotta, a belőle készült bőr szivacsos lett. A sikamlós felületű, csúszós pőrét és a félig cserzett bőrt a tímárok különböző fogókkal emelték meg, mozgatták. A pőrefogó harapófogó szerű fejjel, a tímár bőrfogó "kacsacsőrű" fejjel készült (39. kép).