Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

37. kép. Kétélű bőrfaragó kés. A pőre A szőrtől, felhámtól és a húsos rétegtől megfosztott - szükség szerint faragott és színeit bőr - a pőre. Az így kikészített bőrt áztatás és csepegtetés után a tímár megmérte: megállapította a pőresúlyt. A további műveletek segédanyag-mennyiségének számításánál mindig a pőresúlyhoz viszonyítottak. Ennek alapján állapították meg a pőrehozamot is, ami azt fejezte ki, hogy a megvásárolt 100 kg nyersbőrből hány kilogramm cserzésre alkalmas pőrét nyertek. A pőrehozam a friss vagy zöld bőr esetében általában 6(L80%-os, a sózott nyersbőrnél 90-110%os és a szárított nyersbőrnél 180-230%-os volt. Mésztelenítés A tímárműhely fészerében a meszesgödör folytatásában, négyzet alaprajzú, földbe süllyesztett kádban történt a bőr mésztelenítés^. A mésztelenítőbe a bőröket farudakon függesztve lógatták be, ezek végeit a kád szélére támasztották. A művelet célja az volt, hogy a bőrből a meszet eltávolítsák: a visszamaradó mész ugyanis keménnyé, feszessé tehette a bőrt. Mésztelenítésre a tímárok erős ásványi savakat használtak. A savat a mésztelenítés kívánt mértékétől és a pőre mésztartalmá-