Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BŐRKIKÉSZÍTÉS MENETE A NÖVÉNYI CSERES TÍMÁRMŰHELYBEN A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tímárműhelyében, eredeti helyén, a 19. század második felében vöröstímár, azaz Rotgerber, vagyis a bőrt növényi cserzessél kikészítő tímár működött. Az áttelepített épület és rekonstruált berendezése ezért a növényi cserzés körülményeit, munkamenetét mutatja be (26. kép). Növényi cserzessél, mint már bevezetőnkben is említettük, a nehéz bőröket, kiváltképp a marhabőrt dolgozták meg, melyek kikészítése 1-3 évet is igénybe vett. Ez a cserzési eljárás feszes, nagy szakítószilárdságú készbőrt eredményezett, amelyet talpbőrként, szíjazat- és övbőrként használtak fel. De ez a cserzési eljárás alkalmas volt puhább cipőfelső- és ruházati bőr kikészítésére is. A növényi cseres eljárás évezredek óta alakuló módozatai három fő műveletre oszthatóak. 1. A bevezető szakasz a nyersbőr előkészítését szolgálja, 2. ezt követi maga a cserzés, 3. a kicserzett bőr a további kikészítés, a csínozás révén kapja meg a későbbi felhasználás céljának megfelelő végső tulajdonságait, megjelenését. A továbbiakban a múzeumi műhelyben látottak magyarázatául a bőrkikészítés menetét erre a három szakaszra bontva ismertetjük. Leírjuk a munkafolyamatok színhelyét, az egyes műveletekhez szükséges berendezési tárgyakat és eszközöket. A nyersbőr előkészítése A nyersbőr Tímárságaink ezzel az eljárással majdnem kizárólag a hazánkban honos állatok, leggyakrabban a marha és ló bőrét dolgozták fel. A nyersbőrt az állattartóktól és a mészárosoktól vették meg, akik maguk vágták és nyúzták le állataikat. A nyersbőrt, zöld bőrt vagy rövid időn belül fel kellett dolgozni, vagy hosszabb tárolásra számítva, tartósítani kellett. Ezért a nyersbőrt mihamarabb a tímárhoz szállították. A nyersbőr fogadása és mérése a tímárság udvarán történt.