Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

15. kép. Nyersbőr átvétele egy tímárság udvarán. műhelyek település végi, széli elszigeteltségét egyrészt a mesterséggel járó kellemetlen szag, másrészt a településből már távozó folyóvíz használata indokolta. A műhely épülete (VI. 26-1.) az utcára merőlegesen, de az utca vonalától beljebb áll. Az épület mögött a telekre belépve, szemben találjuk magunkat egy hosszú fészerrel, a szabad levegőn végzett munkák színhelyével (VI. 26-2.). A fészer és a műhelyépület között az udvar téglával burkolt, az építmények mellett végigfutó folyókák az utca, illetve árok felé, egy elképzelt vízfolyás felé lejtve terelik a cserzőlével, mésszel, hulladékkal szennyezett vizet. A vízigényes munkához a víznyerésre szolgáló kút (VI. 26-3.) az épület előtt, a műhely közelében áll. Az udvart az egyébként vadon termő cserszömörce színesíti (14. kép). Bár a telek leglátványosabb objektuma az épület, a bemutatandó technológia miatt mégis előbb a fészerrel ismerkedjünk meg (15. kép). Ilyen építményt a már régen nem működő, de még álló egykori tímárműhelyek mellett sem találtunk már, de századfordulói, legrégebbi bőrgyári épületek fala mellett néhány helyen még meghúzódott legalábbis egy-egy szakaszuk a múzeumi tervezés, előkészítés idején is. Az itt látható fészer ezek nyomán és az emlékképek alapján készült rekonstrukció. A fészer első szakasza a nyersbőrök fogadására szolgált, ide került fadobogóra a frissen beszállított, sózásra, körülvágásra váró bőr. Hátrább fabéléses áztatógödör, téglabéléses meszesgödör, majd a mésztelenítő, pácolókád kapott helyet. A fészer alól kiszorult a mészoltó gödör, ezt veszélyes tartalma miatt deszkatető fedi. A sózást, illetve áztatást.