Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A céhbeli tímárságok, majd a manufakturális műhelyek mellett viszonylag korán - a 18-19. század fordulóján elkezdődött Magyarországon kisebb bőrgyárak létesítése is. Ezek azonban nem mai értelemben vett gyárak voltak, csupán egy-két tucatnyi emberrel dolgozó kisebb üzemek. Pesten elsőként, 1799-ben, Kemnitzer József alapított ilyen bőrüzemet, Budán két bőrgyárnak nevezett üzem létesült, az egyik a Vízivárosban, a másik a Várhegy alján. Vidéken elsők között a Szabolcs megyei Vencsellőn, 1817-ben próbálkoztak gyáralapítással, ez azonban vízhiány miatt csak három évig működött. Tímárságok és tímárcéhek helyi megoszlása a történeti Magyarországon A tímárságok változó sűrűségben helyezkedtek el az ország területén. A több tímárműhelyt is magukba foglaló tímárközpontok ott alakulhattak ki, ahol az ehhez szükséges feltételek találkoztak: volt erdő, hogy a cserzőanyagot biztosítsa, volt folyó vagy tó, hogy a bőr kikészítéséhez szükséges nagy vízszükségletet kielégítse, és volt bőrárut igénylő kellő számú lakosság, illetve fejlett kereskedelem. A Duna nagy víztömege és az itteni átkelőhelyek nagy forgalma már a legkorábbi századokban is kedvező feltételeket biztosított a pestbudai tímárságok létesítésére. Itt a tímárságok közvetlenül a Duna partjára települtek, a bőrök áztatását, mosását egyszerűen a folyóban végezték. Ugyanakkor a folyó szállítási lehetőséget is jelentett a nagy menynyiségű nyersbőr és a cserzőanyag oda-, majd a készbőr elszállítására. A már Zsigmond korában említett budai tímárok, vargák, 1466ban Mátyás király személyes látogatásakor kapták meg szabadalomlevelüket és az ezzel járó kiváltságokat. Itt a török hódoltság idején sem szakadt meg a tímáripar folytonossága. Minden bizonnyal a tobakokról elnevezett török nevű Tabán lejtős oldala volt a tímárságok otthona. 1720-ban, vagyis alig három évtizeddel Buda felszabadítása után, a 8-9000 lélekszámú Budán 24 varga, 1 tímár, 4 bocskoros, 16 szűcs, 10 szíjgyártó és 8 csizmadia működött. Ugyanekkor a 2-2500 lakosú Pesten 6 vargáról, 1 tímárról, 2 bocskorosról, 5 szűcsről, 5 csizmadiáról és 3 szíjgyártóról tudunk. A budai oldalon, a mai Vízivárosban és a Várhegy aljában, az óbudai parti részen, a pesti oldalon a mai hídfők magasságában telepedtek meg a tímárok. E pesti tímárságokat Pest-Buda egyesítését kővetően telepítették ki Újpestre (7. kép). Pest-Buda közelében a szentendrei tímárok érdemelnek még említést, akik szintén a 17. század végén, a török kiűzése után rögtön céhlevelet kaptak.