Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

A söprű t vagy kiöntötték, vagy pálinkát főztek belőle. Ez utób­bit állatgyógyításra is használták: ha fedeztetés után megromlott a tehén teje, egy szelet kenyérre söprüpálinkát tettek és megetet­ték az állattal. A bor értékesítése Egy-egy gazda a szőlőbirtokain átlagosan 15—20 akó (7,5—10 hl) bort tudott megtermelni. Ez a mennyiség a család éves szükség­letének fedezése mellett lehetővé tette az eladást is. A hegygazdák fölösleges bormennyiségét helyben a kocsmáros átvette, de Zalae­gerszegről és Vas megyéből rendszeresen jártak borkereskedők is Bődére. Előfordult az is, hogy a falubeliek közül néhányan szekér­re tettek két hordót, elvitték Vas megyébe és aratásra, cséplésre kiárulták. A hegyhez kapcsolódó szokások Az 1920-as években jégverés tett kárt Böde határában. Utána állították a Bödei-hegy keresztjét és Sarlós Boldogasszony napján (júl. 2.) minden évben misét mondattak a falu határában lévő Szent Mihály-kápolnában. Ezt afféle fogadott ünnepként tartották szá­mon. A perjászlói kereszt felállítására néhány László keresztnevű gazda adta össze a pénzt, ezért a keresztet is Lászlóra szentelték. Évente egyszer, a László-napot követő vasárnapon délután 3 óra­kor tartanak itt litániát. A hegyen, a kereszt mellett levő pincéből szoktak asztalt, terítőt és gyertyát kivinni a szertartáshoz. A litá­nia után kezdődik a mulatság. Ilyenkor a bödei kocsmáros is fel­megy a hegyre italt árusítani. Ezt az ünnepséget kb. 10 éve tartják meg rendszeresen. 1 JEGYZET 1. Az 1—4. ábrák PROHÁSZKA F. könyvének (1971. 33, 40, 42, 44.) ábrái alapján készültek. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom