Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
LACKNER MÓNIKA: Adatok Böde gyűjtögető gazdálkodásához
A gombászás időpontjának megválasztása azoknak a családoknak fontos elsősorban, akik a gombát piacra viszik. Pl. Horváth Sándorné (akit a falu még ma is híres gombászóként emleget) reggel 4 órakor nekivágott menyeivel, mondván: „Az eleje a miénk legyen!" A gombát férfiak és nők egyaránt szedték. Ma is vannak és régen is voltak kiemelkedő gombászok, akik több fajtát ismertek, tudták, hogy melyik gombát mikor és hol kell keresni. Általában ők azok, akik a gombát rendszeresen piacra vitték és viszik. A gombát össze lehet gyűjteni alkalmilag is: a szabadban dolgozók (favágók, pásztorok) a munka során, vagy hazafelé menet is összeszedik a megtalált gombát. A gombát általában vesszőkosárba (cekkerbe, kengyeles kosárba, hajós kosárba) gyűjtötték. Régebben, ha fenyöallát szedtek, lekötötték a kosár száját, mivel ez a gombafajta igen kényes, pl. ha tüske éri, hamar bezöldül. Újabban ezért fedeles műanyagvödörbe szedik. A gombát, amint említettük, férfiak és nők egyaránt szedték, piacra viszont csak nők vitték, még ha a gombát a család férfitagjai szedték is. Újabban jelentek csak meg a gombával piacozó férfiak. A hajnalban gombászni induló nők teleszedett kosaraikkal még aznap, egyenesen Zalaegerszegre mentek a piacra. Kosaraikat a fejükön vitték, cipőjüket csak a város szélén húzták fel. A gombával való piacozás jól jövedelmezett (pl. az évek alatt gombaárusításból összegyűlő pénzből a Horváth család földet tudott venni), ennek ellenére a falu nehéz keresetnek tartja a gombászást. A bödeiek főleg a vergányát, a fenyöallát és a csirkegombát vitték a piacra eladni, mert ezek a leggyakrabban elforduló és a legkeresettebb fajták. A rendszeresen piacozók minden ehető gombát elvittek a piacra, kivéve a szilvafaallát, az almaallát és a kökényallát, mert ezek árusítását nem engedélyezték. A gomba fontos szerepet játszott a falu táplálkozásában is, elkészítésének és tartósításának számos módját ismerték. A leggyakoribb gombaétel a paprikás, így valamennyi fajtát el lehetett készíteni. Gyakran fogyasztották tojással megsütve is. A szömörcsökre annyi tojást kell ráütni, ahány lyuk van rajta. A nyúlgombából és a vergányából levest főztek, de a vergányát és a keserűgombát sütötték is: a gombafejeket felfordítva a forró platnira he57
