Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

a többiek pedig (szintén kézfogással) egymás mögé álltak. A kapu előtt várakozva mondták: Sor: Itthon vagy-e hidasmester? Kapu: Itthon vagyok, csak most jöttem. Sor: Eressz át a hidadon! Kapu: Nem eresztelek, mert a te lovad igen patkós, az én hidam igen aranyos, mind fölvágatjátok. Sor: Ha fölvágatjuk, meg is csináltatjuk, holnap reggel erre jövünk, aranyfüsttel befuttatjuk. E párbeszéd utan a kapu alatt áthaladtak és együtt énekelték: Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Rajta, rajta, leszakadt a pajta. Ezután a kaput tartó lányok lecsapták a kezüket: Benn maradt a macska. Egy másik szövegváltozat: Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Új a csizmám, most vették, Fényes is a sarka. Az' vették a csizmámat, Hogy táncoljak rajta. Ezután a kaput tartók leengedték a kezüket, szerepet cseréltek és a játék folytatódott tovább, amíg meg nem unták. Lánc, lánc, eszterlánc. Hat-tíz éves lányok játszották az iskolaudvaron, vagy az utcán. Egy kislányt kiválasztottak, aki középre állt, a többiek pedig kézfogással, arccal befelé fordulva körülfogták. Körben sétálva énekelték: Lánc, lánc, észter lánc, Eszterlánci cérna. Cérna volna, selyem volna, Mégis kifordulna. Pénz volna karika, karika. Kétszer egy a karika, Forduljon ki Márika, MárikánaK lánca. Ekkor Márika arccal kifelé fordult és kezdték elölről az éne152