Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

lítően megegyezett a cső belső átmérőjével, mert ebben járt előrehátra. Addig próbálgatták a fákat, amíg a legalkalmasabbra rá nem találtak. A még jobb tömítés érdekében a dugattyú csőben mozgó két végére két kör alakú vájatot vágtak, amit kenderkóccal tekertek be. A túllőnek legalább 10 cm-rel hosszabbnak kellett lenni, mint a bodzafának, hogy jó fogás legyen rajta. A nyélről nem távolították el a kérget, ez ütközőként szolgált. A bodzafa puskából kis kenderkóc csomót lőttek ki, amit előzetesen jól összerágtak. A lövedékből egyszerre kettőt tettek a fegyverbe. Erős durranó hangot adott. Előfordult, hogy tölténynek a fiataí fenyőfák vezérhajtását aprították fel 2 cm-es darabokra. Ebből is kettőt tettek a csőbe. Távolra is tudtak vele lőni. A katonásdihoz kiváló fegyver volt. Ha a felnőttek észrevették — tiltották, mert a fiatal fenyőfákat tönkretették a gyermekek. Ezért gyakran csak kenderkócot használhattak az iskolás korú fiúk. Csiga (4. ábra). Keményfából szokták faragni, de a legjobb csigákat faesztergával készítették az asztalosok. 8—10 cm magas és 5—10 cm átmérőjű fát kúp formájúra képeztek ki. Az oldalába körkörösen kb. 0,5 cm mély és 0,5 cm széles spirál alakú vályatot véstek. A hegyes végébe csigaszöget vertek, hogy minél kopásállóbb legyen. Ostor segítségével (amit külön erre a célra készítettek) játszottak vele. A vájatba tekerték a csapót, majd kemény, s viszonylag sima talajra tették. Az ostor nyelének megrántásával pörgették meg, s aztán egyenletes csapkodással addig forgatták, amíg meg nem unták. Aki folyamatosan a hegye közelébe tudott ütni, annak ritkán állt le a csigája. A nyolc-tizennégy éves fiúknak több is volt ebből a nagy ügyességet kívánó játékszerből. Vízipuska (5. ábra). A bodzafa puskához hasonló eszköz, annyi különbséggel, hogy annak végét egy 10—12 cm hosszú, vékonyabb bodzafa darabbal leszűkítették. A bél kifúrása után szorosan összeillesztették a két csövet. A vastagabb rész így tartállyá vált. A tiillő hátrahúzásával töltötték fel vízzel a puskát, s alkalmas pillanatban a dugattyú előrenyomásával, állatokra, vagy egymásra lőttek, nem kis riadalmai okozva ezzel. Öt-tizenöt éves fiúk háborúzni is szoktak a vízipuskával. 150