Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

lítően megegyezett a cső belső átmérőjével, mert ebben járt előre­hátra. Addig próbálgatták a fákat, amíg a legalkalmasabbra rá nem találtak. A még jobb tömítés érdekében a dugattyú csőben mozgó két végére két kör alakú vájatot vágtak, amit kenderkóccal teker­tek be. A túllőnek legalább 10 cm-rel hosszabbnak kellett lenni, mint a bodzafának, hogy jó fogás legyen rajta. A nyélről nem tá­volították el a kérget, ez ütközőként szolgált. A bodzafa puskából kis kenderkóc csomót lőttek ki, amit e­lőzetesen jól összerágtak. A lövedékből egyszerre kettőt tettek a fegyverbe. Erős durranó hangot adott. Előfordult, hogy tölténynek a fiataí fenyőfák vezérhajtását aprították fel 2 cm-es darabokra. Ebből is kettőt tettek a csőbe. Távolra is tudtak vele lőni. A kato­násdihoz kiváló fegyver volt. Ha a felnőttek észrevették — tiltot­ták, mert a fiatal fenyőfákat tönkretették a gyermekek. Ezért gyakran csak kenderkócot használhattak az iskolás korú fiúk. Csiga (4. ábra). Keményfából szokták farag­ni, de a legjobb csigákat faesztergával készítet­ték az asztalosok. 8—10 cm magas és 5—10 cm átmérőjű fát kúp formájúra képeztek ki. Az ol­dalába körkörösen kb. 0,5 cm mély és 0,5 cm szé­les spirál alakú vályatot véstek. A hegyes végébe csigaszöget vertek, hogy minél kopásállóbb le­gyen. Ostor segítségével (amit külön erre a célra készítettek) játszottak vele. A vájatba tekerték a csapót, majd kemény, s viszonylag sima talajra tették. Az ostor nyelének megrántásával pörgették meg, s aztán egyenletes csapkodással addig forgatták, amíg meg nem un­ták. Aki folyamatosan a hegye közelébe tudott ütni, annak ritkán állt le a csigája. A nyolc-tizennégy éves fiúknak több is volt ebből a nagy ügyességet kívánó játékszerből. Vízipuska (5. ábra). A bodzafa puskához hasonló eszköz, annyi kü­lönbséggel, hogy annak végét egy 10—12 cm hosszú, vékonyabb bodza­fa darabbal leszűkítették. A bél kifúrása után szorosan összeillesztet­ték a két csövet. A vastagabb rész így tartállyá vált. A tiillő hátrahú­zásával töltötték fel vízzel a puskát, s alkalmas pillanatban a dugattyú előrenyomásával, állatokra, vagy egymásra lőttek, nem kis riadalmai okozva ezzel. Öt-tizenöt éves fiúk háborúzni is szoktak a vízipuskával. 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom