Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

A „BAKCSACSI"-TÓL A „SINTÉREZÉS"-IG HORVÁTH GYULA Bevezetés A játék a társadalmi életnek olyan szférája, amellyel a tudományágak — filozófia, pszichológia, biológia, szociológia, néprajz, pedagógia — sokasága foglalkozik. A „gyermeki társadalom" közösségformáló, értékrendalakító, a gyermekvilág valóságának visszatükröző jelenségét reálisan csak akkor tudjuk értékelni, ha a legteljesebb mértékben feltárjuk a gyermekeknek a játékkal kapcsolatos mindenkori tevékenységi körét. Nem elégedhetünk meg azokkal az általános észrevételekkel, amelyek az adattárakban ezidáig felhalmazott anyagot elegendőnek tekintik az elméletalkotáshoz, másrészt a napjainkban szükséges megújuláshoz minden közösség a saját hagyományából meríthet leginkább lendítő energiát.

1 A zalai gyermekjátékok iránt viszonylag korán felébredt az érdeklődés. PLÁNDER FERENC már 1838-ban a Tudományos Gyűjteményben megjelent leírásában jelentős teret szentelt a göcseji ember „vígalmai"-nak, s ebben a részben az „ifjak játékai"-ba is betekintést nyerhetünk.

2 Később GÖNCZI FERENC göcseji és hetési gyermekjátékszerekről publikált adatokat a Néprajzi Értesítőben^ amelyeket (kiegészítve néhány játék leírásával) a Göcsejt és Hetést bemutató monográfiájában is közölt.

4 Zalabaksáról BÖDEI JÁNOS tanítványait megfigyelve írta le 1940-ben az akkor még élő gyermekjátékokat. BöDEInek a kavicsjátékról közölt dolgozatának

6 megjelenése után (az elszórt adatokat nem számítva) alább is hagyott a kutatás lendülete. Bődén a XX. század közepéig minden korosztálynak, fiúknak és lányoknak egyaránt megvoltak a speciális játékai, amelyek napjainkra nagyrészt feledésbe merültek. A nagyszülők közül sokan fabrikálnak régi játékszereket az unokáknak, vagy betanítanak egyegy játékot, de ez a továbbéléshez már nem elegendő. Régebben a kellékeket a gyermekek maguk állították elő, a felnőttek segítségét csak a legszükségesebb esetben vették igénybe. 147