Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából
jában is különbözött, s e különbségek befolyásolták az ételkészítés módját. A konyhai kemencék elhelyezését minden esetben a másik fűthető helyiség konyhához való viszonya határozta meg. Ez olyan erős hagyomány volt, hogy amikor a szobákból már nem a konyhából fűthető kályhákat alkalmazták, a hasáb alakú téglakemencék akkor is a korábban megszokott helyre kerültek. A füstöskonyhában lévő kemence agyag és hüvelykujj vastagságú botok, a téglakemencék, valamint az udvari kemencék tégla és kötőanyagok (sár, habarcs) felhasználásával készültek. A sárkemencéket 60—70 cm magas padkára építették. Vázát fából képezték ki, majd 10—20 cm vastagságban a kb. 30x40 cm-es szájnyílás, és a 10 cm átmérőjű füstlik kivételével besározták. A padkán kialakították a katlan, valamint (fejlettebb változataiban) a tüszhel helyét. Összességében megállapíthatjuk, hogy e kemencék mind méretükben, mind szerkezeti felépítésükben egyöntetű képet mulattak. Nem így a (nagyobbrészt kőművesek által készített) hasáb alakú téglakemencék. Míg az elv, az elhelyezés és a betöltött funkció vonatkozásában nincs különbség, addig ahány változatát ismerjük, annyi méretbeli és külső megjelenésbeli eltérés tapasztalható. Ezeket már nemcsak fehérre meszelték, hanem színesre is mázolták, a felületüket geometrikus díszítéssel látták el, nyílásaikat egyedi vasajtókkal zárták le. A szervesen kapcsolódó falbarakott sparheltet nem minden esetben építették meg, helyette már kezdetben is vásároltak fémből készült gyári tűzhelyeket. Elterjedésük időszakában már erőteljes a családok közötti rivalizálás. A második világháború után a kemencék az udvarra kerültek. Ezeket szintén kőművesek építették egységes formában és méretben. A konyhákban napjainkban gyári sparhelteken főznek, de egy-egy palackos gázzal működő gáztűzhely is használatban van. A sárkemencéket kenyér, tésztafélék, húsok sütésére, gyümölcsök aszalására, gomba, hajdina stb., valamint szerszámnyelek szárítására használták. Padkáján a kemence és a kályha szája előtt, vagy a kiépített tűzhelyen főztek. A katlanban lekvár és pálinka készült. 6 Disznóöléskor ebben főzték meg a hurkába és a disznósajtba valókat, majd újra mindkettőt. Zsír kisütésére, mosáskor víz, lúg forralására is szolgált. A padkán történt a nyersanyagok előkészítése. Ezeken kívül másodlagosan szerepet játszott 117