Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

23. kép A botpaládi lakóház és kerítése mint a bemutatott ágynál is látható. A „csepiipokróccal"fedett köznapi ágynemű huzata azonban háziszőttes vászon. A silányabb gyári anyagok varázsa gyorsan eltűnt, a vásznat becsülték többre. Az almárium aljában a vászonnemű zsúfolódik, és tekercsekben, „türetekben" sorakozik a felszabatlan, felhalmozott vászon, mint valami takarékbetét. Egy ilyen háztartásban 15—20 türet állt készen előre nem látott kiadások fedezésére és a használatban elkopottak pótlására. A szoba belső felében a kenyérsütés előkészületei miatt félbehagyott fonás eszközei, a „guzsaly , „gömbölyítő állnak a dagasztóteknő és a kiszakított kenyereket rejtő szakajtók mögött. A felgombolyított fonal a mennyezetről függesztett rúdon látható, az ólomberakásos fonaltekerővel, a „kótissal (25. kép) együtt. Ebben a szobában már hétköznap is abrosz fedi az asztalt, rajta a biblia és a vizeskancsó, amit külön e célra szőtt kendővel takarnak le. Az almáriumot is szőttes terítő borítja be az ott sorakozó színes parádi poharak, keménycserép bögrék alatt (26. kép). A tálason a verbénás, százszorszépes nagybányai tányérok fölött már az értékesebbnek tartott gyári készítményű tányérok díszlenek. A cifra 36