Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

15. kép A kispaládi lakóház utcai homlokzata Az ácstokos, faszegekkel összeállított ajtó (makkos fazárral nyitható) és a szimpla ablakok kerete diópáccal sötétített, akárcsak a deszkamennyezet. A lakóház két egyenlő nagyságú szobáját — a századfordulón még gyakori szokás szerint — egy nagycsalád lakta. A berendezés tehát azt az állapotot idézi fel, amikor a család feje, a gazda, feleségével és házasulandó gyermekeivel a hátsó szobában lakott, legidősebb fia pedig családjával (feleségével és három gyermekével) az első szobában élt. Míg a hátsó szoba szegényes felszerelésével az idős házaspár életkörülményeit és régiesebb ízlését, az első szoba berendezésével a századfordulón családot alapító korosztály újabb divatját szemlélteti. A hátsó helyiségben szembeötlőek az alacsony bútorok. A szalmával bélelt kis ágyakban még gyapjútakaró alatt aludtak. Hétköznap a kandalló előtt álló asztalszékre helyezett közös nagy tálból ebédeltek gyalogszékeken ülve. Az étel a kandallón, a vasháromlábon álló cserépfazékban főtt. A hátsó ablak alatt volt a család ruhaneműjét rejtő hosszú láda. A nyoszo27