Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Szabadtéri Néprajzi Múzeum több éves előkészítő munka után 1974-ben nyitotta meg első állandó kiállítását. A 38 népi építészeti objektumból álló Felső-Tiszavidék építménycsoport a megnyitás óta több mint két millió látogatót vonzott. Az országos gyűjtőkörű múzeum 1966-ban, a budapesti Néprajzi Múzeum keretei között kezdte működését, a múzeumépítés előkészítő munkálatait. Az 1972 óta önálló múzeumként működő intézmény feladata, hogy a megyei múzeumi szervezetben épülő regionális szabadtéri gyűjteményekkel együtt (a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum, szombathelyi Vasi Múzeumfalu, nyíregyháza-sóstói ópusztaszeri és szennai Falumúzeum) a magyarországi 18—19. századi falusi és mezővárosi lakosság anyagi kultúráját, termelésben, építkezésben és életmódban megnyilvánuló műveltségét felkutassa, dokumentálja, megőrizze és bemutassa. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum társadalmi-gazdasági és építészeti szempontok alapján elkülöníthető tájegységekben tárja a népi építészeti alkotásokat a múzeumlátogató közönség elé, terv szerint több mint 300 berendezett építmény segítségével. A Felső-Tiszavidék tájegység építése sok tekintetben úttörő munka volt. A tervek kialakítása, az épületbontási tapasztalatok és az építési időszak alatt dőltek el alapvető tudományos-bemutatási kérdések. E koncepció szerint nem népi építészeti múzeumot hozunk létre, hanem néprajzi múzeumot, ahol az építmények és tárgyak együttesen reprezentálják az életmódot. A munka közbeni szakmai viták és kutatások alapján alakult ki véleményünk az anyag- és technikaazonosság kérdéséről, az áttelepíthető és a múzeumban előállítható anyagok felhasználásának elveiről, az épületelemek cseréjének, kiegészítésének mértékéről és módjáról. Múzeumépítő munkánkban felhasználtuk az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények építési tapasztalatait, számos hazai tudományos intézmény és tanácsadó testület segítségét. A Néprajzi Múzeum, a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa, az Országos Műemléki Felügyelőség, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja és az egyetemi néprajzi tanszékek munkatársaitól kaptunk szakmai, véleményező és adatszolgáltató támogatást. A népi kultúra és a hágyományok iránti fokozott érdeklődés kedvező feltételeket teremtett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásához is. A múzeumépítés folytatása, a tárgyak gyűjtése azonban az életmód rohamos 3