Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

tárolására szolgált, majd az igényesebb takarmányt, a lucernát, lóherét tartották benne, míg a réti szénát kazalba, boglyába hordták. Az első telken látható sisakosan tetőzött sáshéjazatú szénatároló egy tiszabecsi, századfordulón készített abora másolata (20. kép). 20. kép Gazdasági épületek a kispaládi lakóház mögött: istálló, fáskamra, szénatároló Az első két telek utcai határán álló tiszakóródi „közös kút" (1 — 10) vésett ágását 1880 táján Balog Zsigmond helyi ácsmester cifrázta meg a Tisza túloldalán levő falu, Vári templomtornyának mintájára. A kút hét résztulajdonosa 1901-ben „kúthasználati megegyezést kötött. Ettől kezdve a javítási munkákban egyenlően vettek részt, egyikük „kútkezelő -ként a nem tulajdonos használóktól díjat szedett, és köteles volt azt a kút javítására fordítani, illetőleg a többiekkel megosztani. A megegyezés szövege szerint valamennyi tulajdonos „firól fira háborítatlanul gyakorolhatja jogát, (azt) a jogosultak beleegyezése nélkül másra nem ruházhatja vagy örökképpen el nem adhatja . Az ivóvizet adó kút különös értékét' megértjük, ha a kútásás nehézségeit ismeijük. A kútgödör felső átmérője utcaszélességnyi is lehetett, amíg a kb. 10 méter mélységben tiszta vízre bukkantak. A gödör alját ki33