Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

2. A FALU

A vászonholmi házilag készült. S bár úgy illett, hogy minden asszony maga állítsa ki a háztartásban és a gazdaságban szükségeseket, voltak ügyes kezű fonó- és szövőasszonyok, akik terményért vagy pénzért vállalták módos parasztcsaládok számára, rangos kisnemesi házakban az igényesebb stafirung elkészítését. Míg a konyhai és a gazdaságokban használt vászonnemű kenderből készült, a szoba ünnepi díszítésére szánt függönyöket, abroszokat, takarókat már a múlt század 90-es éveiben is félig vagy egészen pamutból szőtték. A vászonholmit a felület díszes szövésével, esetleg rézgáliccal színezett fonallal csíkozva, gyakrabban széles, szedettes, piros pamutos mintacsíkokkal díszítették. A századfordulón, más gyári anyagok mellett, leginkább a gyolcsot és a kartont vásárolták, amelyeknek használhatatlanná vált darabjai nem kallódtak el, belőle szőtték a korábbi gyapjútakarókat felváltó rongy pokrócokat. Mint láttuk, a környező tájak specialistáitól, vándorkereskedőktől származó és a házilag készített használati eszközök mellett a múlt század végén már gyári termékek is megjelentek a paraszti háztartásokban. A ma még megtalálható tárgyak megfelelő válogatásával a SzNM-ban bemutatott lakásbelsők a századforduló vagyoni alapon differenciált lakáskultúráját szemléltetik. 23